Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - †Zentai, János: Baranya magyar főkötői

BARANYA MAGYAR FÖKÖTÖI ZENTAI JÁNOS A főkötő, különösen a múltban, annyira hozzátartozott a női viselethez, hogy meglétét szinte mindennapiasan természetesnek találták. Pedig nagyon sok rejtély van körülötte, különösen a jelenben, amikor már nehéz a múltját leideríteni. A sok bizonytalanság közé tartozik mindjárt a név: főkötő, vagy fejkötő. Maga a nép, legalább is itt Baranyában, leginkább egy harmadik változatát használja: fékötő, Mohácson fékető, sőt Drávaszögben fikető alakban it> használatos volt. Melyik a helyesebb? Helyesírási szótárunk vagylagosan tűnteti fel, tehát helyes a főkötő is. a fejkötő is. Czuczor-Fogarasi-nál: „Fejkötő. Általában oly fejrevaló a nőszemélyeknél, inelyet a férjhez ment nők viselnek. A köznépnél a lányok nem viselnek fejkötőt." (2. köt. 622 hasáb). S hogy nevezi, mit mond erről új értelmező szótárunk? „Fejkötő, főkötő: A fej tetejére — gyermekeknél az arc két felére is — szorosan simuló, sapkához hasonló fejrevaló, amelyet kendőből formálnak, illetőleg az ál alatt kötnek meg; kis gyermekek, öregasszonyok s díszesebb formában menyecskék viselete." (II. 578). Mi maradjunk a főkötő szó használata mellett, ugyanis a fejkötő, mint majd látni fogjuk, Baranyában csak egy újabb, gyakran már nem is népi eredetű főkötő fogalmát fedi. Mi is tehát az, amit az Értelmező Szótártól eltérően is (mert a meghatározása nem egészen pontos) főkötőnek nevezhetünk? A testet borító ruhát egyetemlegességében viseletnek nevezzük, a fejet borító részét — fejviseletnek. Népünknél a nőknek is van fejviseletük, de, — és itt jelentkezik állapotot kifejező szerepe — általában csak asszonyoknak. Az asszonyok fejviseletét két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik fajta, amikor a ruhadarabot csak alkalmilag alakítják megfelelő formára, közvetlenül használatkor a fejen, egyébként esetleg más célra is használható, — ez a fejkendő. A másik, amelyik már eredetileg erre a célra készült, másra nem is használható, — a főkötő. Kifejlődött még egy harmadik forma is, de ez már csak jelképes, egyszerű fejdísz — pl. szalagcsokor —, a nő asszony voltát bizonyítja a külvilág felé. Az alábbiakban csak a főkötővel foglalkozunk. A fejviselettel legtöbbször nagyon szoros kapcsolatban áll a hajviselet. Ez utóbbi részletes ismertetését most mellőzzük, ez egy külön tanulmányt igényelne. A főkötő a női népviseletnek egy kedves, szép, és jellegzetes darabja. Sajnos ennek monografikus feldolgozása még nem készült el. A magyar néprajzi irodalomnak ez is egyik nagy feladata. Egyetlen összefoglaló munkáról van tudomásunk, Ujváriné Kerékgyártó Adrienn: A magyar női haj- és fejviselet; ez a tudományos igényeket ma már nem elégíti ki. Inkább csak egy amolyan seregszemléje népviseletünk eme rendívüli gazdagságú kincsestárának. Egy-egy táj, néprajzi csoport, vagy csak község főkötőviseletéről elég sok publikáció jelent meg, de ezek nagyobb része inkább nagyvonalú ismertetés, mintsem alaposan elemző tanulmány. Gyakran nem is ezzel az igénnyel íródtak; néha csak mint az egész népviselet egy darabját említik meg, máskor mint a népművészet egyik ágának részét, különösen a hímzéssel kapcsolatban. Az elmondottak nagyjából helytállók baranyai viszonylatban is. Ami történt e téren — néha nagyon jó munkák! — egyenetlenül mutatja be megyénk ebbeli változatos gazdagságát. Az ormánsági (Kiss Géza), a drávaszögi (Gönyey Sándor) alapos, részletes ismertetése mellett viszont alig tudunk valamit a mecseki főkötőről, vagy a szigetvidékiről, s csak valamivel többet a parittyafőkötőről, de erről is inkább csak a Tolna megyei Sárköz viszonylatában. Ezeket a hiányosságokat szeretnénk pótolni, anélkül, hogy minden téren kielégítő monográfia igényével lépnénk fel. Mielőtt a főkötők ismertetésébe kezdenénk, nem árt egy növid pillantást vetnünk Baranya megye magyarságának néprajzi megoszlására. Hazánknak nincs talán még egy, népraj zilag ilyen sokszínű megyéje. A magyarság mellett