Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)
Helytörténet - Fancsovits, György: Adatok a pécsi, baranyai hadifoglyok és internacionalisták életéről, tevékenységéről visszaemlékezéseik, naplóik alapján (1914–1921)
HADIFOGLYOK ÉS INTERNACIONALISTÁK ÉLETÉRŐL 269 Dr. Szántó Zsuzsa művében hivatkozik az orosz vezérkar adataira, amely szerint: 1 961 333 hadifoglyot tartottak nyilván. Ebből a magyarok száma : 500—600 000 fő volt. 31 Az adatok, mint tapasztalható, eltérőek, de ez mit sem von le a lényegből, abból, hogy igen tekintélyes magyar hadifogoly csoportok kerültek a cári Oroszországba. Pécsett is — a már említett kedvezőtlen hírek sorában — a hírszolgálat, a sajtó alkalmasint közölte a hadifogságba kerülők nevét és adatait is. A Dunántúl 1916. június 16-i száma »A pécsi főreál-iskola hősei« с rövidke cikkben 23 halott mellet 6 hadifogságba esett iskolást említ. Köztük hárman Oroszországba kerültek: Papp Béla tartalékos hadapród, Garai Ernő és Megyeri Nándor.' 5 1915-ben sebesülten került fogságba Zámbó István. Előbb Tarnopolba, majd Kievbe, végül Moszkvába vitték.'* így járt Nagy György pécsváradi illetőségű katona is, aki szintén 1915-ben esett fogságba. Taskentbe került, majd Шб-ban Moszkva környékére. 37 Mohácsi Lajos volt drávacsehi lakos honvéd, 19.15 szeptemberében ismerte meg a hadifogoly sorsot. Hadifogoly vándorlásának állomásai: Kiev—Moszkva, majd Szibéria. 38 Matyi Sámuel Szibériába került. 3 " Erre a sorsra jutott Gergely Lajos, Matakovics János, Dégi János, dr. Arató Jenő és sokan mások, szinte megszámlálhatatlanul, pécsiek-baranyaiak, városiak és falusiak."' 0 9. kép: Pécsi és pécsváradi hadifoglyok egy csoportja 34 dr. Szántó Zsuzsa: Magyarok a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. Legújabbkori történeti Múzeum Évkönyve, 63/64. 191. 1. 35 Dunántúl, 1916. július 16. 36 Zámbó: im. JPM HO. Adattár, 151/62. 37 Nagy György visszaemlékezése (Pécsvárad), JPM HO. Adattár, 151/62. 38 Mohácsi Lajos visszaemlékezése (Drávacsehi), JPM HO. Adattár, 167/62. 39 Matyi Sámuel visszaemlékezése (Drávacsepely), JPM HO. Adattár, 167/62. 40 dr. Arató: im.; Matakovics im.; Gergely Lajos visszaemlékezése, JPM HO. Adattár, 151/62. Mindnyájukat felsorakoztatni aligha lehetséges, de soraink írása közben a névtelenekre is gondolunk s történetük itt szerepel. Hová kerültek, merre jutottak? A cári katonai hatóságok két hatalmas gyűjtő- és elosztó tábort létesítettek: az egyiket Moszkva mellett Ugrjéiszkáján, a másikat Kiev-Darnyicán. Szeptemberben (1914-ben — ezt Stessel Ernő írja — már voltak magyarok Szibériában, például Krasznojárszkban.)' 1 A pécsi-baranyai ezredek volt katonái többségükben érintették Moszkvát, Kievet s csak később kerültek a hatalmas ország különböző vidékeire. A fogság döntő s tragikus változást hozott. Az emberek a fogságbaesés pillanatában számot sem tudtak maguknak adni a történtekről, csak megindultak szédülten, bután mint egy csorda, melyet hajtanak. Körülöttük a háború szokott képe, leégett majorok, megcsonkított fák, orosz és magyar halottak, eldobált fegyverek, véres rongyok, mindenfelé az imént lezajlott harc félreérthetetlen nyomai. A találkozás nem valami bizalomkeltő —• és ez termesztés is — földszínruhás, tányérsapkás orosz emberek nézegették őket, diadaltól csillogó szemmel, hetyke önérzettel és nevetgélve mutogattak rájuk. Félelem és szorongó érzés vett rajtuk erőt, nem tudva hová, merre, s meddig kell majd elszakadva élni. Arató Jenő naplójában feljegyzi, hogy 1916. augusztus 5-én — amikor a 69-es zászlóalj fogságba esett — a gyülekező helyen nagy csoport 44-es és más gyalogezredben fogollyal találkozott, köztük baranyaiakkal is.' 1 '" Az oroszok magatartása más volt a tisztekkel s más a legénységgel szemben. A legénységet csűrökben helyezik el, a tiszteket parasztházakban, mint a K.u.K.-ban! El ső megfigyelés a háborús cári Oroszországról: Kiev, 1916. Nagy forgalom, széles utcák, igen sok templom. A terek, utcaparkok tele vannak kofákkal, kik gyümölcsöt árulnak »óriási kosarakban felhalmozva áll mindenféle, a legszebb ukrajnai alma, körte, sárga és görög dinnye.« És ott vannak a kenyér és cipó árusok, asztalaik púpozottan meg vannak irakva kenyérrel, cipóval,, pereccel, pár kopekért a »leggyönyörűbb fehér kenyeret lehet vásárolni...« — »a tömérdek elárusító szinte utána dobálja az embernek gusztusos portékáját« — »nem, nem ismerik erre sem a kenyérjegyet, sem a hadikenyeret, s bizony igen nagy hatása van 41 Stessel Ernő: Hadifoglyok élete Szibériában — Krasznojarszki Hadifogolytábor, Bp. 1925. 10. 1. 42 dr. Arató Jenő: Darnica felé 1916. augusztus 5. — 1917. július 17. II. 12. 1.
