Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Néprajztudomány - Zentai, János: Alsómocsoládi hiedelemmondák

ALSÓMOCSOLÁDI HIEDEiLEMMONDÁK 83 maradt emléke. Hogy itt a hőst garabonciásnak nevezik, neim táltosinaik, ez mit sem von le a monda értékéből, ez Dunántúlon általános. A tailtcsviaskodas eredetét a sámánhitben találjuk meg. A táltosviaskodás jelenségét Ipolyi Arnoldtól kezdve Diószegi Vilmosáig minden e t ángy körrel foglalkozó kutató, mint a táltosság, illetve sátmánemléik egyik legtipikusabb megjelenési formáját említi, s jegyez fel róla. több ilyen mondát. Nem lehet célunk a sámánizmus ismertetése, magyarázata, hiszen ezt a témát szakemberek már alaposain feltárták, nagyon gazdag irodalma van. Az sem célúink, hogy a, mondát részleteiben elemezzük ; alapjában teljesen megegyezik az eddig e tárgykörben 'történt közreadásokkal. Alább azért bizonyos azonosításokra visszatérünk. E közreadást inkább adaléknak szántuk, a sámánizimusmak a. magyarság olyan részénél való elterjedése bizonyításául, ahonnét eddig még vagy alig, vagy nagyon kevés adatunk volt. DIÓSZEGI írja : ». . . az ezekhez a magvakhoz fűződő kerék, színes történeteket az Alföldön ismerik . . .* (1952. p. 315). ». . . és szinte teljesen hiányoznak a Dunántúlon.« (1952. p. 316). A sámánizmus emlékei nem teljesen ismeretlenek Baranyában. Az ormánsági »farsangoló« ma már csak elhalványuló csökevény ben élő népszokása őriz ilyen nyomóikat. Egyik a »farsangolók« viselete: fejükön rossz kalap, melyre körül lecsüngő színes szalagokat kötöttek, a kalapba tollat '(van halvány adat tollseprűre is) tűztek. Ebben a sámán fej viseletére ismerhetünk. A ikcszöntőverslben a íregölés szövegtöredékei vannak (pl. : ». . . adjon az úristen ennek a gazdának . . .«) és a refrénszerű : »haj regő raj'ba«. A táltosviaskiodásmak ellenben alig van emuéke, a BERZE—NAGY-tféle gyűjtésben (Hl. p. 266) Bodáról került elő egyetlen kis töredék, amelyben a garabonciásnak meg kell vívnia a bikával. Az itt közölt 'monda viszont kerek egész. Értékelése szempontjából végezzünk egy kis összehasonlító elemzést. Diószegi Vilmos, a sámánizmus legkiválóbb hazai ismerője és e tudományág művelője, e tárgyú könyvében (1958) végez összehasonlításit a sámánság és a magyar táltoshiedelem, illetve ezekre emlékező hiedelemmondák között. A párhuzamot pontokba foglalva mutatja ki (1958. p. 363). A felsorolás első húsz pontjából három vagylagos. A maradó tizenhét pont közül tizennégy megtalálható mondáinkban is. Csak hároim pont hiányzik : nem közli a viaskodók színét, nem emlékezik meg a viaskodással együttjáró szélről, zivatarról, és nem tud az itt garaboncásnak mondott táltos revületbeeséséről. Ellenben gazdagabb, részletesebb a 18. pont előfordulása — a termésért való viaskodás — mert itt, a legtöbb hasonló tárgyú mondától eltérően, nagyon részletesen, szemléltetően adja elő a győztes általa legyőzöttnek tartományából elhozott termést. (Lásd a zsebkendő szélébe kötött 'csomókban г búza, és az egyéb — név szerint fel nem sorolt — termények jelképes terméseizsákmányolását.) Bátorán feltételezhetjük, hogy további kutatás, a mindjobban apadó hiedelememlékek között is, még 'remélhet újabb adatokat. i(Miint ahogy máris előbukkant egy szavai öregasszonytól egy — bár áttételes, de e tárgykörhöz tartozó — monda, melyben a rontás elleni védelemért a »ííves^-hez menő panaszosnak 'előadja a javas, hogy neki ezért meg kell vívnia a rontó »fíves«-sel.)

2 2. MITMIT Edösapám meséte, hoty Kárászon vót ëty Száraz Gyuri nevű juhász embör, asztán az mindég zenészött a dudájával. Tartottak itten mullaecságokat. Vót egy ijen farsangi bál, három nap is szót a zene ottan. A Száraz Gyuri a dudát bevitte a másik szobába, az szót ottan átu nekik, űk meg asztán táncútak ott a táncterembe. Mikor má vót uján eset, hoty Száraz Gyuri leitta magát vagy mi, többször átgyütt, ott táneút a többiekke, és asztán mégis szót a duda. Asztán nyekögött a duda és ël-ëlnyikkantotta magát, akkor monták a vendégök, hogy Gyuri bácsi mönnyön, mer asztán nem lëssz jó. Hát ijenök is mektörténtek, hogy megnyikkant a duda, nem jó zenészött, mert má akkor dógozott a Száraz Gyuri rajta, hogy megakarna szabadúni a zördögtü. Asztán mék közbe az is vót, hogy ecseréte ëgy bonyhádi bugyros zsidónak, a rossz kabát, mëg ijen micsoda közé odakeverte. Mikor a zsidó evitte Bonyhádra, ottan mekkülömbözik

3 a bizonyos portékát, ronygyot, hát asztán köszte vót a mitmitke, vagyis a zördög. Akkor észbegyütt a zsidó, hogy itten baj van, mer ijent cserét valahun, hát visszavitte a Száraz Gyurinak. A mulaccságokra ejártak birkát csórészni. Egy esetbe nem jó sikerűt, észrevették ükét a szálaknak némötök, utánik mentek, meksörétöszték ükét. Száraz Gyuri vitte a hátán a birkát; annyit lüjdösztek, hogy a birkának még a belibü is fojt a micsoda, úgy megsörétözték. De a Száraz Gyurit nem érte el, asztat nem fokta a gojó, vagyis sörét, ameddig hát a zördög hatalma vót, addig hát nëm fokhatta a gojó. A Száraz Gyuri számot azon, hogy тёк köll valahugyan szabadúni tüle, köne csinyáni valamit. Mëktutta, ijent beszétek má nekije, hogy 1 Ormánságban a javas közhasználatú elnevezése 2 Zentai Tünde kéziratban lévő gyűjtéséből. 3 Szétválogatják. 4 Szalakna = Szalatnak, Kárász németlakosságú szomszédfaluja.