Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)
Néprajztudomány - Zentai, János: Alsómocsoládi hiedelemmondák
84 ZENTAIJÁNOS hugyan lëhet tüle mekszabadúni. Kiment a legellőre, likat fúrt a körtefába. Amikor befúrt, akkor mindig bekütte, pucujja ki az izét, furuport. Töpször monta neki a zördög, Gyuri mit akarsz evve? Menny csak és pucód ki! Mikor ölég lik vót má, akkor nyirfaszögge beszögéte. Akkor asztán má nem tudott a zördög kigyünni. Én láttam ászt a fát. Mikor Kárászra ereszködünk le, valamikor vót uján gyalogút, jobbra valami kut is vót ott, fóráskut, a másik kocsiút még ment bálra. Asztán hallottam a zapámtu, az meséte, hogy Kárászon fúrta be a körtefába a zördögöt a Száraz Gyuri. Én mindég ojan votant, szerettem meggyőzonni, hogy igaz-ë, ha valami történik. Aszonta a zapám, m'ég lehet látni a vágást, hogy be van vágva fejszével. Asztán megníztem, igaz is vót; láccott ott a régi vágás, meg valami luk forma is. Mindég szerettem meggyőzonni az ijen mesés dógokru, mer babonát, boszorkányságot sohasem akartam ehinni. Mikor aztán befúrta a Száraz Gyuri a zördögöt, akkor otthatta. Akkor lakott ott Kárászon egy Galambos nevű, egy öreg legény. Ëjje kivezette a lovakat legetetni. Főtünő vót, hogy amikor kikötötte a lovakat, má kajábáta valaki: Jankó, gyere ide! Hát ki lëhet ez? — aszonygya —, mast kötöttem ki, má eszrevöttek? De többször ismétőte, hát odament a körtefáhó, ahun monta a zördög, hogy gyere ide. A körtefának a keleti ódaián talász ijen vágást, ha ottan tapogacc. Megajáta: ha kieresztő, annyi pénzt viszök, hoty kanállá se tuggyátok megenni. Asztán иду is lëtt. Kivette ászt a szöget, kieresztötte. Azok meg is gazdagottak. Spekulát a nép, beszét, hogy hugyan hogy így m'ég gazdag ottak ezök. Vót ojan, aki ászt meséte, hogy valamijen méretöt vittek tülik, — szakajtót, abba mérték el a zaranyat, hogy annyi arányik vót nekijik. Ez vót a nép beszéggye. A Száraz Gyuri nem tutta, hogy a zördög kiszabadűt. Emëntek m'égen birkát lopni a barátytyaival. Akkor bizony megugrasztották ükét; e köllött menekűni, mer agyon lütték vóna ükét. Csak mëntek, ëccër gyün a zördög. Monta neki: Gyuri maj ráfizecc még, hogy igy csinyátá, figyelmeztettelek elégször. Akkor a Gyuri monta a báttyajinak'', hogy a szencsalád óvasóval b vagdalóggyanak körülötte, avva véggyék, akkor nem tud közelibe gyünni a zördög; mer meg akarta fogni. Hát igy nem birt hozzája férni. Fogatta a Száraz Gyuri, hogyha megszabadul a zördögtü, akkor ide ëty körösztöt csinyátat. Szalaknán kivü a zut mellett még mast is megvan a köröszt 1 , a Száraz Gyuri csinyátatta. Észt hallottam meséni, иду jutottam rá. 5 Bátyjai is részt vettek a lopásban. 6 Katolikusok rózsafüzérnek is nevezett olvasója. 7 Útszéli kőfeszület. 3. LUDVËRC A zédösanyám fijatal korába meséte, hogy valamëjik faluba ottan ismert ëty családot. Gazdag embör vót, jártak hozzá dógozni. A zasszonynak ludvércei vótak; má ludvérce! Asztán hogy odajártak dógozni, többször, mikor ebédötek, vagy eggyütt vótak, mindég szót a ludvérc: mit-mitmit; mitmitkének is hilik 8 . Sokszor rápörőt a zöregasszony: ördögöt! a fene ögyön mëg. Nëm akarta, hogy hajjá a nép. Asztán a gyerökök, lányok mikor eggyütt vótak, mesétek: van ám neki ludvérce, aszonygyák azér ijen gazdagok mëg mi. Hát asztán aszonygya a zédösanyám, hogy igaz vót, mer a pajtásai mesétek, hogy a palláson a rag alatt, ott ëgy üjegbe vót a ludvérc. Hogy látták a züjegbe, asztán piros sipka vagy mi vót a fejin, ojan kevéjössen át ottan. Ijen meséket mesétek, ű monta, hogy ű észt mindég hallotta a pajtásaitu. Szöméjössen nëm látott egyebet, mind ászt, hogy ëgy időbe a fijatal asszony, ajis akart ijen ludvércöt. Asztat uty kőtti ki, hogy a fekete tik, ami eső tojása, ászt a hóna alatt kőtti ki. Hát ászt látta anyám is — aszonygya —, éccör mikor fészkalódott, mer sokat köllött szenvenni neki, mikor kötötte ki, az má akkor kezdi mozgatni, mëg birni a zerejivel — kigurút a hóna alu a tojás, uty hogy a zagy alá ment, csak úgy kapkodott a tojás után, ott kotorászta ki a zizé alu. Hallottam- má ojant, ászt hogy eggyütt ét, férfinak nő, nőnek pedig férfi. Eggyütt él; azok иду mëkkinozik .egymást. Ijent is hallottam, иду annak nëm tudom a mesélését. Észt tudom mondani, mást nem tudok. * A két utolsó mondában előforduló »főszereplő« a szakirodalomban lidéircnek nevezett természetfeletti lény. Meglehetősen ismert, feldolgozott, sőt tisztázott a táltos^hiedelenikör. Elleniben sok megfejtésre váró probléma Van még a lidérc hiedelme körül. A táltos lénye, íbár — különösen a magyarság nyugati felén — gyakran keveredik vagy azonosul a garabonciással, — magáiban álló, elhatárolt, úgy eredetében, mint funkciójában. Ezzel szemben a lidércfogalomban többféle természetfeletti lény keveredik. E kis eszmefuttatásnak nem célja a téma körüli probléma megoldása. Éppen azért nem is vonultatjuk fel az idevonatkozó irodalom egészét, és mellőzzük a rokon-, európai- .és egyéb népek hasonló hiedelmieinek ismertetését, csak éppen annyit közlünk, ami szükségesnek mutatkozik a bemutatott mondáknak az érintett tárgykörbe 8 Hívják = nevezik.
