Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)
Néprajztudomány - Danó, Imre: A termelőszövetkezetek néprajzának kutatása
A TERMELŐSZÖVETKEZETEK NÉPRAJZA 67 azonban csak látszat, a bővebb fejtegetés megtakarításával idevonatkozóan csak azt mondhatjuk, hogy az elmúlt évek, közel két évtized alatt a termelőszövetkezetek annyira megerősödtek, a szocialista mezőgazdaság viszonyai annyira általánosakká lettek, hogy a különkezelés, a kutatásnak hangsúlyozottan »szövetkezeti« volta nemcsak értelmetlenné, hanem lehetetlenné is vált. Aki ma a paraszti életformával, annak bármely részletével foglalkozik, feltétlenül szembekerül a termelőszövetkezetek életével, hatásával. Kikerülhetetlenefc lettek, s mint ilyenek el is veszítették kiemelt, hangsúlyozottan, elkülönítetten kutatandó jellegüket. Természetesen ez a fejlődés nem indokolja azt, hogy mcstmár ne foglalkozzunk a termelőszövetkezetekkel, sőt inkább azt, hogy igen, mégpedig éppen az említett fejlődés biztosította magasabb szinten. A szocialista, nagyüzemi mezőgazdaság általánossá válása, elért eredményei lehetővé teszik ma már számunkra, hogy kutatásainkat meghatározott rendben, kialakult módszerek segítségével, bizonyos nem lekicsinylendő tapasztalatok birtokában, hovatovább rendszerező igénynyél folytassuk. Ez az összefoglalás erre kíván rámutatni és összefoglaló igényével segítséget kíván nyújtani az ezutáni kutatásokhoz. A feudális és kapitalista termelési viszonyok között is voltak parasztságunknak termelői szövetkezései, közös gazdálkodási formái. 9 Igen fontos, hogy ezekből a régebbi, csökevényeikben továbbélő közös termelési formákból mik és milyen mérteikben mentődtek át a termelőszövetkezeti gazdálkodásba. Az is megfelelő vizsgálatra szorul, hogy az esetlegesen áthozott formákat, formatöredékeket hogyan és mikor, milyen hatásra alakították át a termelőszövetkezeti gazdálkodásnak, a fennálló társadalmi-gazdasági rendnek és egyéb körülmény éknek megfelelően. D G nemcsák a régebbi közösgazdálkodási, illetve szövetkezeti gazdálkodási formákból mentődött át több-kevesebb mozzanat, hanem a szocialista nagyüzemi gazdálkodást közvetlenül megelőző egyéni gazdálkodásból is, sőt a dolog természetéből következően ebből jóval több. A kérdéshez nem a néprajz oldaláról közelítők is tudják ezt : és egy vitán, mely a szocialista mezőgazdasági nagyüzemről szólt meggyőző erővel fogalmazták meg, hogy »sok meggyökeresedett szokást kell levetkőzni.« 10 Hogy ez a kérdéscsoport milyen messze visz és mennyire nem várt 0 Erdei Ferenc—Pataky Ernő: Termelői szervezetek a magyar mezőgazdaság fejlődésében. Agrártörténeti Szemle 1957. 165—182, 437, 442—443. és Thaly Tibor: A közösgazdálkodás formái a magyar mezőgazdaság történetében. Borsodi Szemle 1958. 28. 10 Vita a szocialista mezőgazdasági nagyüzemről. Bp. 1959. 21—22. kérdések is szóbajöhetnek velekapcsolatosan, megemlítjük a gáborjániak esetét, akik úgy vélték (és a termelőszövetkezeti mozgalom kiterjesztését szolgáló propaganda is hivatkozott rá), hogy a szövetkezeti gazdálkodás bevezetése, a szocialista termelési viszonyok helyi érvényre juttatása a gáborjániáknak az Eszterházy család ellen vívott évszázados pöre megnyerését jelenti." Mint tudott dolog, Gáborján lakóitóla XVIII. század elején, az eredeti tőkefelhalmozódás korában a hajdúkiváltságokat elvették, a községet az udvar az Eszterházy családnak adta. Kiváltságaiért a falu — mely a rendi társadalomban a szabadparaszti életformát biztosította nékik — egészen az a múlt század végéig harcolt. Igen jelentős mindkét hagyományanyag esetében megállapítani, hogy az a termelőszövetkezeti gazdálkodás, a parasztság új élete szempontjából hasznos-e, előre vivő-e vagy sem, sőt talán éppen ellentétes, káros. Az új, teljes egészében az új életkörülményekből fakadó gazdálkodási, életmódbeli formákat is tanulmányoznunk kell. Ilyenek is szép számmal adódnak. Éppen nagy számuk és sokrétűségük miatt állandó tárgyai a népszerű feldolgozásoknak, propaganda anyagoknak, újságcikkeknek. Sajnálatos, hogy ezek tekintélyes része nem hatol a mélyre, nem keresi és tárja föl az összefüggések szövevényét, csak a felszínen marad és csak a színes, a rikító »különbség«, »fejlődés«, »változás« ragadja meg. Pedig ezek zöme éppen nem új, legkevésbé jellemző és következésképpen nem is fontos. 1 ^ Ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti parasztság életében végoement változásokat valójában megismerhessük, feltárhassuk és bemutathassuk, hogy ne essünk abba a hibába, hogy felületi, járulékos megnyilatkozási formákat tekintsünk lényegeseknek, mindenek előtt a termelőszövetkezeti történelemmel, tágabb értelmezésben egész felszabadulás utáni agrár törtenetünkkel kell tisztába lennünk. Ehhez a szövődményes tájékozódáshoz rendkívül jó útbaigazításokat adnak Erdei Ferenc könyvei, amelyek cikkgyűjtemények, s a bennük feltalálható cikkek, alkalmi megnyilatkozások mind megannyi iránytű, nagyérzékenységű elektrométer, lépésről-lépésre kalauzolják a kutatót a termelőszövetkezetek kialakulásában, első kérdései11 Gáborján parasztsága eredményesen indult el az új úton. Debrecen, 1960. 15—ilé. 12 Például: Soltész István: Jelentés Földesről. A családi élet változásairól, a boldogságról. HajdúBihari Napló 1964. ápr. 4., Ari Kálmán: Szentistváni változások. Magyar Nemzet 1958. jan. 5., így élnek ők ... (A zalai termelőszövetkezetek életéből). Zalaegerszeg, 1959. stb.
