Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)
Néprajztudomány - Danó, Imre: A termelőszövetkezetek néprajzának kutatása
к , DANKO IMRE ben, fejlődésében, mindennapi életében és általánossá válása utáni problémáiban. 13 Természetesen nem elégedhetünk meg a még oly jó, sokoldalú, de mégiscsak általánosító megállapításokkal, illetve útbaigazításokkal. Tudomásul kell vennünk, hogy minden termelőszövetkezet egyedi; sajátos története, fejlődési menete van és azt is tudnunk kell, hogy ezek a tényezők az elsőrenden fontosak a néprajzi kutatás számára. Végső kifejtésében talán úgy fogalmazhatnánk meg ezt a tételt, hogy mint az egyes termelőszövetkezetekre jellemzőt az általános, a termelőszövetkezeti mintaalapszabálytöl eltérő történeti, szervezési, termelési mozzanatokat különös figyelemben kell részesítenünk. Tudnunk kell, hogy a »paraszti termelés nagyüzemesítésének, szocialista társadalmasításának fő formája, fő módszere mind az elmélet, mind pedig a szocialista építés nemzetközi tapasztalata, továbbá a gyakorlat politikai, közgazdasági meggondolásai alapján a szövetkezés« s azt is, hogy az »új termelési rendszerre történő áttérés a dolgozó parasztság számára is viszonylag e módon a legegyszerűbb és legkönynyebb« — írja Garamvölgyi Károly. 1 ' 1 Onnan kell kiindulnunk, hogy ez a viszonylag legegyszerűbb és legkönnyebb áttérés nem volt könynyú és nem volt rövid sem, sőt igen sok téren még mánd a mai napig meg sem történt. Ez leginkább az emberek tudatbeli fejletlenségében keresi az okát; még sok esetben nincsen meg, nem jött világra az az új ember, akiről Tóth Benedek már idézett tanulmányában írt. A felszabadulás utáni időkre parasztságunk áthozta magával évszázados földéhségét. A földreform ezt a földéhséget elégítette ki és kikapcsolta a mezőgazdaságból azokat, akik nem közvetlenül a földből éltek. A földreform nem a szocialista fejlődés irányába hatott első sorban, mert hiszen a paraszti kisgazdaságokat erősítette. Ennek számtalan közvetlen néprajzi vonatkozása is volt, hogy csak a lekszemfoetűnőbbet emltísük: a földreform elősegítette a tanyásodást és a volt uradalmi majorok tanyaközpontokká való átformálásával is hatott településileg. A földreform haszna további fejlődés szempontjából a paraszti osztályharc kiéleződése volt, de a termelőszövetkezeti mozgalom megindulását, illetve a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodás kialakulását akadályozta. Csak a politikailag legtudatosabb rétegeknél tapasztalhattunk már ekkor, közvetlenül a földreform után, szövetikezeti próbálkozásokat. Ezek 13 Erdei Ferenc: Szövetkezeti úton. Bp. 1956. és Mezőgazdaság és szövetkezet. Bp. 1959. 14 Dr. Garamvölgyi Károly: Mezőgazdaságunk szocialista átalakítása. Bp. 1965. 6. közül az első szövetkezetek közül legnagyobb hírre a sarkadi földművesszövetkezet keretében létesült termelői csoport tett szert. 15 Ezek a korai szövetkezések megosztották a volt cselédséget; a tudatosabbak a szövetkezés útjára léptek, a földéhséget ezzel a fejlettebb gazdálkodási formával leküzdeni nem tudók pedig egyéni gazdálkodásba fogták. Ez azonban az akkori gazdasági körülmények között nem volt könynyű. Nemcsak a felszerelés, az állatok, a hitel, de a gazdálkodáshoz szükséges szakmai ismereték is hiányoztak. Ilyen körülmények között sok újgazda belátta, hogy feleslegesen töri magát és többékevesebb idő múltán szerte az országban szövetségre léptek egymással, hol többen, hol kevesebben. Ezek voltak az úgynevezett »vad csoportok«, amelyek szervezetileg, gyakorlatilag igen nagy változatosságban, csak bizonyos munkák közös elvégzésétől a legteljesebb közös munkáig, életig nagy különbségeket mutattak. Leghíresebb a Lovas Lajos által szervezett túrkevei csoport volt közöttük, amiből a későbbiek folyamán a nevezetes Vörös Csillag Termelőszövetkezet alakult ki. ltí Erdei Ferenc megfogalmazásában a »szövetkezetek alakulása szorosan összefügg a termelési viszonyok fejlődésével és ezen keresztül a termelőerők színvonalának emelkedésével.-« 17 Ez a felismerés, de a szocialista mezőgazdaság szovjet tapasztalata is eredményezte, hogy 1948 után mezőgazdaságunk szocialista, szövetkezeti átalakítása hivatalos programm lett. A szövetkezetek fejlesztése során érdekesen mutatkoztak meg a parasztság rétegei; más és másként viszonyultak a termelőszövetkezetekhez a nagygazdák, a középparasztok, a volt kis- és törpebirtokosok, akiknek földjét a földreform életképes nagyságura kiegészítette, a volt földnélküliek: cselédek, árendások, napszámosok. A termelőszövetkezeti mozgalom nem győzött könnyen; a harcban igen sok népéletbeld mozzanatra, tudatbeli formációra fény vetődött. Ezek összegyűjtése, rendszerbe szedése, magyarázása is fontos teendőnk. 15 Vö: Erdélyi Tibor: Háromszáz holdon gazdálkodik és másfélmillió forint forgalmat ért el a sarkadi földművesszövetkezet. Szövetkezés 1947. 50—51. szám; Kesztyűs Lajos: A sarkadi földművesszövetkezet. Vallóság 1948. 709—713. és Szakács Sándor: Adatok az etyeki, sarkadi, felsőszelestei, vasszilvágyi földművesszövetkezetek és táblás csoportok gazdálkodásának kezdeteihez. Agrártörténeti Szemle V. (1963.) 4. 548—550. 16 ~Vö: Dobozy Imre: Üj vetés nő a Kunságon. Bp. 1951., Túrkeve. Bp. 1951. és Üj Túrkeve. Bp. 1952., valamint Koróda Miklós: Túrkevei győzelem. Bp. 1951. 17 Erdei Ferenc: A mezőgazdasági és szövetkezeti fejlődés kérdései. In: Mezőgazdaság és szövetkezet id. m. 15.
