Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Sarkadiné Hárs Éva: A pécsi képzőművészeti élet 20 éves (1944–1963)

KÉPZŐMŰVÉSZET PÉCSETT 3ÖÍ Â művészek szerepe a népművelésben A .kiállítások mellett a Képzőművész Szabadszervezet még számos önzetlen kulturális feladatot vállalt. Amíg a tárlatokon való szereplés a kiállítók egyéni fejlődését, művészi előbbrejutását is szolgálja, addig a művészetet ismertető előadások, ankétok, a munkásképző festészeti akadémiák, szabadiskolák szervezése már kívüláll az önérdek céljain. Mégha valamennyire díjazottak vol-, tak is ezek a feladatkörök, a művészet ügye iránti lelkesedés és őszinte hit nélkül aligha jutottak volna, eredményre. Mivel azonban alkotóművészeink legtöbbje egyúttal a képzőművészet hivatásos oktatója is volt, a szélesebbfcörű népművelést is természetszerű feladatának tekintette. Előadássorozataik változatosságát más tudományágak köréből meghívott szakemberekkel biztosították és témáikat is úgy válogatták össze, hogy azok széleskörű közönség érdeklődését biztosítsák. Már 1945-ből hírt ad a sajtó például dr. Bombay János múzeumigazgató „A kőkorszak művészetéről" szóló előadásáról, majd egy más alkalommal Achátz Imre beszélt „A művészet korszerű problémái"—ról, a Megyei Múzeumban s a következő évben ugyanitt az orosz művészetiét ismertette. Sokan visszaemlékeznek még Fülep Lajos, Kállai Ernő kitűnő művészeti előadásaina, vagy egy-egy kiállítás alkalmával tartott ünnepi megemlékezésére. Jelentős esemény a pécsi művészeti életben, amikor 1948-ban a párton belül megalakult a művészeti csoport. A Magyar Dolgozók Pártja pécsi író, képzőművész és zenész tagjai külön csoportba tömörültek, hogy a város szellemi életének irányításában közös eszmei célokkal, tevékenyen részt vállaljanak. Programjukban szerepeltek nagyobb, alkalom, szerint meghirdetett előadások, elhatározták, hogy foglalkoznak a „Sorsunk" folyóirattal, mely hónapok óta anyagi okok miatt nem jelenhetett meg.

15 A lap szünetelése érzékenyen érintette a képzőművészeiket is, hisz az fóruma volt a kiállításkritikáknak, művészetelméleti tanulmányokat és az itt élő művészek alkotásairól rendszeresen reprodukciókat közölt. A mai szakkörök szenepét a szabadszervezet működésének idején a „Szabadiskolák" töltötték be. Kettő ilyen működött Pécsett, már a felszabadulást követő első években is. Az egyiket Gebauer Ernő vezette, a városi tanács támogatásával és Martyn Ferenc közreműködésével. A másik iskola „Képzőmű15 Dunántúli Napló, 1948. jún. 27. és 28. veszeti Szabadlíceum" címmel működött és Gádor Emil hívta létre, a Szabadművelődési Felügyelőség kérésére. Itt többen tanítottak (Gádor Emil, Kelle Sándor, Miklóssy Gyula) művészettörténetet, alakrajzot, a festés alapismereteit. Esztétikai és ideológiai óráik is voltak. 1948-ban az iskola 45 növendékkel működött, akiknek körülbelül a fele üzemi munkásokból, bányászokból verbuválódott. Az oktatási ingyenes volt és a tanév végén a résztvevők közös kiállításon adtak számot elért eredményeikről. A szabadiskolák, kiállításlátogatók, művészeti írók köre széles bázist és állandó érdeklődést biztosított a pécsi és a megyében élő képzőművészeik számára. Ez természetesen kölcsönös hatású volt, mert amennyire az érdeklődés következtében a kiállított művészeti alkotások nemcsak számban, de igényességben is gazdagodtak, annyira, a közönség ízlése és ismeretköre is tágult. Segítették ebben a pécsi újság rendszeres műkritikái, amelyeket ez időben többnyire a művészethez értő, vagy a művészetet maguk is gyakorló emberek írta. Itt kell megemlítenünk a pécsi kisgrafikia gyűjtőket is, akik tevékenységükkel ugyancsak szorgalmazták a képzőművészeti érdeklődés elmélyülését. Már 1945ben külön csoportba szerveződtek, amikor dr. Gáspár Andor exiibris gyűjteményét, rézkarcait és •metszeteit kiállításon mutatták be. A kisgrafika gyűjtőket Nikelszky Géza, a Zsolnay gyár festőművésze' szervezte. A Zsolnay — később Pécsi Porcelángyár művészei, különösen Sinfcó András alkotásai tették a pécsi képkiállításokiat iparművészeti tárgyakkal és szobrokkal is változatossá. Jelenlétük, s a gyárban folyó művészi munka mindig sajátságos arculatot biztosított a város kulturális életének.

16 A közös alkotómunkát, a mecseki tájhoz, a falusi emberhez való közelebb jutást, egyúttal a nyári pihenőt is szolgálta a mecseknádasdi művésztelep, amelyet 1946-ban juttatott a földosztó bizottság az írók és képzőművészek közös használatára.

17 Ekkor még 16 A Zsolnay Gyár és a képzőművészek kapcsolata nem újkeletű. Már Rippl Rónai József is készített itt egy sorozat kerámia-tálat, vázát, A „accessio" stíluskorszak virágzása idején több kiváló festő és keramikusművész (Apáti Abt Sándor, Nikelszky Géza, Makk Lajos, Darilek Henrik, stb.) dolgozott a gyárban. 1960—62-ben Martyn Ferenc festőművész konstruált néhány szép pot'celánvázát és tálat. 17 Később az írócsoport lemondott a művésztelep tulajdonjogáról, ugyanis annak fenntartási költségeire sohasem volt anyagi fedezet, Egy alkalommal ugyanis, amikor a képzőművészek ismételten pénzért fordultak az írókhoz, akik természetesen szintén nem rendelkeztek anyagi bázissal, a festők