Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Füzes Endre: A duda (gájda) készítése Mohácson

A DUDA (GÂJDA) KÉSZÍTÉSE MOHÁCSON A baranyai délszlávok legkedveltebb és legelterjedtebb hangszere a duda (gájda) volt. Duda nélkül el sem lehetett képzelni a lakodalmakat, mulatságokat, Mohácson a sokacbált és busójárást mindig dudások kíséretével rendezték meg.

1 A szerbeknél esküvőkor még manapság is dudás (gajdas) kíséri a fiatal párt a templomba. Régen pedig lakodalomkor az volt a szokás, hogy a vőlegény házánál dudás, a 'menyasszonynál pedig hegedűs szolgáltatta a zenét, ímert külön mulattak.

2 A századforduló táján, búcsúkor, vásárkor annyi dudás volt, hogy szinte minden sátorba jutott egy. Azóta nagyon megfogyatkozott a dudák és a dudások száma; ma már alig néhányat találni Mohácson. A dudakészítők közül is szinte az utolsóval találkoztam 1957 nyarán, a 73 éves Jancsics János személyében, aki hosszú élete során nagyon sok dudát készített.

8 Fiatal legény korában kezdte tanulni a mesterséget és olyan fokra vitte, hogy messze Mohácson túl terjedt a híre. Sokan jöttek hozzá a környékről egy-egy jólsikerült dudáért, amelyek közül nem egy múzeumba is került. Pedig elsősorban magának készítette a dudákat, hisz kedvelt szórakozása volt a gajdázás. Bálokba, lakodalmakba is eljárt játszani. Legtöbbször ilyen alkalmakkor tetszett meg a dudája valamelyik vendégnek, akinek — ha jó pénzt kapott érte — el is adta, magának pedig csinált másakat. Dudái öt fő részből tevődtek össze : a billegető, 1 Csalog József: Busójárás (poklada), a mohácsi sokacok tavaszünnepe. — A Dunántúli Tudományos Intézet Kiadványai (szerk: Szabó Pál Zoltán) 11. szám. — Pécs, 1949. 13. old. 2 Baranya múltja és jelenje. Szerk: Várady Ferenc. Pécs, 1896—1897. I. k. 306. old. 3 Az alábbi anyagot 1957 nyarán gyűjtöttem Jancsics Jánostól, aki röviddel ezután meghalt. A gyűjtés itt-ott előforduló hiányosságait ezért már nem tudtam kiegészíteni. Ugyanezen ok miatt el kell tekintenem attól is, hogy ezt a duda-típust öszszehasonlítsam más vidékek, elsősorban magyar dudáival. pipa, fújóka, bőgő és a bőr. — Először mindig a billegetőt készítette el. A billegető (dvojnice) a duda szíve-lelke. A benne elhelyezett sípok adják sajátos hangját, a lajta levő lyukakon kanyarítja ki a dallamot a dudás. Készítése tehát nagy körültekintést igényel. Akármilyen fa sem volt jó hozzá. Legjobb a juharfa (klenova), de ha az nincs, jó a kajszifa is. A juharfa keményebb, élesebb, szebb hangot ad. Végső esetben a bodzafa is megfelel (baza), de csak akkor, ha sok napot kapott és jól megkeményedett. — Juharfa kevés van Mohács környékén, legtöbbször a töttösi erdőből szokott hozni Jancsics János. Pár évvel ezelőtt kivágott egyszer egy csizmaszár-vastagságú juharfát, az elég volt néhány dudához. A fát csak télen szabad kivágni, amikor kifagyott, különben nagyon nyers lenne. Otthon a fát elhasogatta, kiválasztotta azokat a részeket, amelyek nem bütykösek, megfelelő nagyságúra elfűrészelte és egy kosárban feltette a padlásra száradni. Gyakran 20—25 darab fa is száradt ott hónapokon át, mert teljesen száraznak kellett lennie. A billegető hengeralakúra formált része a dudának, amelyben hosszanti irányiban két furat, két cső van, amelyekbe sípok kerülnek. A billegető felületén lévő lyukakon a dallamot formálják (1. kép). A kiválasztott, megfelelően kiszáradt juharfa- vagy kajszifa-darabot először egy szekercével (fancaga, LXIV. tábla) vékonyította meg Jancsics János, majd a magakészítette „esztergába" helyezte és a vastagját leesztergálta. A két hosszanti csövet, furatot hosszú fúróval fúrta ki, de az eszterga segítségével. Először leesztergálta a darabot úgy, mintha az egyik cső lenne a tengelye, majd a tengely helyére hosszú fúrót (LXIV. tábla) erősített és a darabot forgatva végig kifúrta. Utána úgy esztergálta le, hogy a másik cső legyen a tengelye és azt is kifúrta. Végül pedig úgy helyezte be az esztergába, hogy a két cső között legyen a tengelye és leesztergálta végleges formára. Ezzel azt érte el, hogy a két furat arányosan helyezkedett el a billegető hosszában (2. kép). Egy hosszú,, parázson pirosra melegített 12*