Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Füzes Endre: A duda (gájda) készítése Mohácson

180 FÜZES ENDRE dróttal még kiégette őket, hogy élesebb hangot adjanak. A billegető két végét, amelyek a billegető fejéhez, illetve a pipához csatlakoznak, meghagyta hengeralakúnak, a középső részét azonban, ahová a játszólyukak kerülnek, vonókéssel (rnaklica, LXIV. tábla) vagy bicskával alul-felül lefaragta laposra, hogy az ujjak könnyebben 'mozogjanak dig felülről lefelé: gornjajama, sridnjajama, hegljaca, prjösnjaca, dolnjajama), egyet pedig a jobboldaliba (ez a cső a roznjag, a lyuk neve pedig: roznjakova jama). A hetedik lyuk (glasnica) nem más, mint a karablicas kinyitott vége (3. kép). A billegetőbe két síp (pisák) kerül. Az egyik a dallamsíp, melyet a karablicas-ba helyezett, a 1. kép. Billegető (dvojnice) 2. kép. Billegető metszete а játszósípokkal rajta. Hét lyuk kerül ide, amelyeket tüzes vasdarabbal szokott kiégetni. A lyukak helyét régebben kimérte, de a későbbiek folyamán olyan gyakorlatra tett szert, hogy csak ránézett és már látta, hol kell lenniök. Szerinte egy jó gajdasnak sohasem kell mérni. — A lyukakat kétféleképpen is ki lehet égetni: jobbkezesre vagy balkezesre. Ki így csinálja, ki úgy, attól függ, hogy szokta meg. Janesics János jobbkezesre szokta kiégetni, ami azt jelenti, hogy a jobbkéz van alul játék közben és a játszólyukak a baloldalon vannak. A hét lyuk közül ötöt a baloldalon fúrt csőbe sütött (ez a cső a karablikas, a lyukak nevei pe3. kép. Játszó lyukak és kontralyuk másikat pedig a roznjag-ba tette, ez a kontrasíp. A sípokat bodzafából vagy nádból szokta készíteni. Bodzafa rengeteg van Mohács környékén, különösen a Szigetben. Kiválasztotta magának a megfelelő darabot, levágta és hazavitte. Ö már olyan volt, hogy ha bárhol elment egy bodzafa mellett, már azt nézte, melyik részéből lehetne sípot készíteni. Ha megfelelő darabot látott, lerágta és hazavitte, függetlenül attól, hogy pillanatnyilag volt-e rá szüksége, vagy sem. A padlásán nagy kosár bodzafa- és náddarabot szárított éveken át. Ha egy sípra volt szüksége, csak választott onnan. — A legjobb síp abból a bodzafából lesz, ami már a fán elszáradt. Ha nyersen hozta haza a fát, azt is szokta csinálni, hogy beszúrkálta a kerítés sövényébe ési hagyta ott száradni évekig. Megázott, megszáradt, megint megázott, télen kifagyott, így évek alatt nagyon megedződött. Ha egy ilyen kiszáradt darabból sípot készített, először leszedte a héját bicskával, kifúrta, majd levágta akkorára, amilyenre a sípot ter-