Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Füzes Endre: A kender termelése és feldolgozása Kovászszénáján és Husztóton

A KENDER TERMELESE ÉS FELDOLGOZÁSA 71 dig nem nő meg magasan. Ezért mindkét községben általában a völgy és a lejtő találkozásánál vannak a kenderföldek. Azonkívül a kender a jóminőségű földet szereti, a homokos vagy agyagos talajban nem nő meg rendesen. Kovácsszénáján a falu alatti völgy peremén vetik, mert ott elég nedvességet kap és a legjobb földek is ott vannak. Husztóton a falu alatt, az országút két oldalán vannak a legjobb földek, ott terimelik a legtöbbet. Ügy is hívják azt a részt, hogy Kenderföldek. A kenderföldek helyét még az is befolyásolja némileg, hogy milyen messze vannak az áztatás helyétől. A földet jól elő kell készíteni, mert a kender a jól megdolgozott földet szereti. Először ősszel szántják meg, tavasszal alaposan megtrágyázzák apró trágyával, utána ismét szántják, majd boronálják. Ha a föld még így sem elég egyenletes, kapával is meghányják és a nagyobb hantokat elegyengetik, hogy porhanyó legyen. Ezeket a munkákat legtöbbször férfiak végzik, legfeljebb a föld elegyengetésénél segítenek asszonyok kapával. Általában március végén, április elején szokták elvetni a kendert, attól függ milyen az idő. Ha korán kitavaszodik, már március második felében elvetik, ha későn jön meg a jóidő, akkor májusban is vetnek. — Kétféle kendert szoktak vetni: virágosat és magvasat. Vegyesen vetik el, a magjáról nem is látni melyikből milyen kender lesz. A virágosnak virága van és közel a virághoz néhány ága, a magvasnak pedig gubája van. Egyformán jó fonál lesz mindegyikből, a virágosnak valamivel vastagabb a szára. A vetőmagot külön termelik. A kukorica vagy a répa szélibe vetnek egy sort, kapával. Van, aki a krumpli mellé veti. Mikor méteresre megnő, a virágosat kihúzkodják, mert annak úgysem lesz magja. A többi nyár végére érik meg, Kisasszony (szept. 8.) táján vágják le sarlóval és hazahordják. Otthon aztán a pajtába vagy a fészerbe viszik és úgy helyezik el, hogy a kévék feje egymáson legyen. Letakarják szalmával, rossz ruhával, hogy fülledjen, kipállódjon a imagja. Azért кеД fülleszteni, mert máskép nem lehetne kicsépelni a gubából a magot. így van letakarva két-három napig, tovább nem, mert megégne a magja, nem csírázna ki, aztán ha erős nap van, kiteszik az udvarra délelőtt, délutánra jól kiszárad és lehet csépelni. A gangon szokták csépelni, megfogják csomónkint és odaverik egy padhoz. Utána rostálják, majd zsákba teszik, felviszik a padlásra és ott van tavaszig, míg a vetés meg nem kezdőidák. A kendert, kétféleképpen szokták vetni : elszórják a magot, vagy kapával vetik. Szórni általában férfi szokta, áki a búzát is veti. Széles kötényt köt a ^nyakába, az alsó részét felköti a derekára és beleömti a kendermagot. Aztán elindul a föld hosszában a szélén, minden lépésnél vesz egy marék magot és széles mozdulattal elszórja. Csakhogy, míg a búzát csak egyszer szórják el, addig a kendert kétszer is elszórják, hogy jó sűrű legyen. Ha ritkán nő, nagyon vastag lesz a szára, nem lesz szép fonál belőle. — Mikor az egész földet beszórták kétszer, elboronálják egyenletesre. Kapával csak asszonyok szoktak vetni. Húznak egy sort a föld szélén, meghányják a földet és magot szórnak bele. Közvetlen mellette is húznak egy sort kapával, a földet a maggal beszórt előző sorra hányják, ezzela magot betakarják. így vetik be az egész táblát. Ha kapával vetnek, utána nem kell boronálni. Elvetése után a kenderrel nincs semmi munka egész a nyűvésig. Ha májusban kap egy-két esőt, már kikel és szépen megnő. A sok esőt viszont nem szereti, mert megsárgul a szára beérése előtt. 10—12 hetet van a föld,