Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Füzes Endre: Adatok a mecseki megosztott településekhez

98 FÜZES ENDRE volt Hegyalján és a Hegyháton is, legtöbbször úgy kértek kölcsön nyomtatáshoz lovat. Általában a tulajdonos is vele jött, az hajtott nyomtatás, közben. Kapott érte kosztot, gabonát, meg valami pénzt. Volt olyan szegényebb gazda, aki nyomtatással szerezte meg a télirevalót. A lovakat párosával kötötték össze és hosszú kötőféken vezették őket körbe az ágyáson. A hajtó az ágyás közepén állt. Mikor a lovak jól megtiportak egy sor kévét, kicsit rövidebbre fogta a kötőféket, ezáltal a lovak egy sorral beljebb tiporták a gabonát. Mikor már jól megtiporták az ágyást, levezették a lovakat és elkezdték a forgatást. Három-négy ember csinálta ezt a munkát, attól függően, mekkora volt az ágyás. Mindig az ágyás szélén kezdték a forgatást, úgy mentek mindig beljeob. A forgatás abból állt, hogy a forgató favellával alányúlt a szalmának, jól megrázta, hogy a szem kiperegjen. Aztán- a kibontott kévét hosszanti tengelye körül megfordította és isimét elegyengette. így ment végig a soron, a második sort egy másik forgató forgatta. Ha az egész ágyást megforgatták, újból ráhajtották a lovakat és ismét megtipratták a gabonát. Gyakran háromszornégyszer is megtipratták, megforgatták az ágyást, míg minden szem ki nem pergett. Az ágyás nyomtatása akkor volt kész, ha a lovak egész a földig letiporták a szalmát és minden szemet kivertek belőle. Ha a gabona érett és száraz volt, ez hamar megtörtént, de ha nedves volt, ötször-hatszor is meg kellett járatni. Mikor utoljára járatták, ostorral rávertek a lóra, hogy vágtasson körbe az ágyáson és a még bentmaradt szemet is kirúgdossa. r

.Akinek nem volt lova és nem is tudott szerezni, az ökörrel nyomtatott. • Általában ezek szegény emberek voltak, akik nem tudták megfizetni a nyomtató ló bérét. Vagy olyan kevés gabonájuk volt, hogy ökörrel is el lehetett nyomtatni, ökörrel is ugyanúgy nyomtattak, mint lóval. Két ökröt egymáshozkötöttek és hoísszú kötőféken vezették őket körbe. De mivel az ökrök jóval lassabban járták az ágyást, ezért ez a nyomtatás jóval lassúbb volt. Mégegy hátránya volt: valakinek mindig lapátot kellett vinni az ökrök után, mert különben nagyon összepiszkították volna az ágyást. Mikor már többször megforgatták, megjaratták az ágyást, levezették róla az állatokat. A szalmát vellával jól megrázták és kazalba hordták. Aztán a töreket húzták le óvatosan, majd végül a szemet seperték össze. Itt is szórással tisztították, de a múlt század közepén mindegyik faluban elterjedtek a szelelőrosták, azután már azzal tisztították a kinyomtatott szemet. A hegyháti szállásokon nem csépeltek és nem nyomtattak. Ezek a szállások csak állattartásra szolgáltak, a pajtában is csak a takarmányt tartották. Erinek az az oka, hogy itt a szántóföldek a határnak egészen más részébe estek, messze a falutól és a szállásoktól. Ezért a Hegyháton kint a földeken csináltak szérűt még a múlt század közepén is, ott csépeltek és nyomtattak. Mikor pedig a földművelés fejlődése során a központi és komplex gazdasági udvar igénye fellépett, akkorra a szállások már bomlásnak indulnak. így a gazdasági udvart már a házhoz viszik, ahol olyan elhelyezési nehézségek nem voltak, mint Hegyalján, mert a falu település jóval lazább volt. Rakodóhely. A szálláskertek rakodóhelyül is szolgáltak. Ez a funkciójuk azonban csak akkor keletkezett, mikor a szemnyerési munkákat itt kezdték végezni. Ekkor az összes gabonát a szállásokra vitték, itt csépelték, nyomtatták, majd itt rakták;