Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára - Kalocsai Múzeumi Értekezések 4. (Kalocsa, 1998)
I. Történeti bevezető - 1/2. A testület működése
Történeti bevezető káptalan segédszemélyzetéhez tartoztak. Előkészítették a napi zsolozsmát, gyóntattak, mondták a reggeli konventmiséket. Feladataik igazából összemosódtak, így 1840-től meg is szűnt a hitszónoki állás, lehetőség szerint két praebendatus látta el azután is a feladatokat. Ellátásukat a káptalan fizette, elhelyezést a Nagyszemináriumban kaptak. Idővel a káptalan anyagi nehézségei miatt az érseki uradalom fizette őket, ekkortól az érsekek gyakorolták a kinevezés jogát is.48 A segédszemélyzetnél talán érdemes megemlíteni a székesegyházi zenészeket és énekeseket is, akik szerény fizetés mellett mindvégig ott voltak a káptalan mellett, s közreműködésükkel emelték az ünnepek, istentiszteletek fényét. A liturgikus tevékenységén túl fontos volt a káptalan egyházigazgatási működése is. Az érsekek mindig is szívesen fordultak tanácsért a testülethez, de talán még szorosabbnak mondható a kapcsolat az egyes személyek révén, ha figyelembe vesszük, hogy a kanonokok általában fontos tiszteket töltöttek be az egyházmegye vezetésében, s így közvetlenül jelen voltak az érsekek döntéseinél. Általában kanonokok töltötték be az érseki helynöki, irodaigazgatói, általános ügyhallgatói, szentszéki bírói és ülnöki tisztet, a főesperesi stallumok gazdái pedig felügyelték kerületük plébániáit. A népiskolák ellenőrzését végző egyházmegyei főtanfelügyelőség élén is mindenkor egy kanonok állt. Az egyházmegye alapítványainak gondozása terén végzett munkájukat pedig részletesebben is érdemes szemügyre vennünk. Ld. 2 fej. f. pontját. 1/2/d. A káptalan hiteleshelyi tevékenysége49 Magyarországon az újkorban is tovább élt a káptalanok többségének hiteleshelyi joga. Az országgyűlés törvényekkel is szabályozta, támogatta működésüket a XVIII. század elején. így pl. az 1723. évi XXXIII. te. megkívánta, hogy a hiteleshelyi kiadványokat a káptalan tagjai sajátkezűleg írják alá, s kiadványaikról pontos jegyzőkönyvet is vezessenek. Az 1741. évi XXV. te. pedig ezt nyomatékosítva elrendelte, hogy a hiteleshelyi levéltárak őrzését mindenütt megesketett jegyző őrizetére bízzák, s a regiszter pontos vezetését ellenőrizzék. Az országgyűlés feladata volt a királyi jóváhagyás után a hiteleshelyi jog becikkelyezése, az illetékességi terület meghatározása. 1723-ban az esztergomi és egri káptalanok hiteleshelyi jogát egyházmegyéjük területére korlátozták. 1729-ben az erdélyi káptalan kapott hiteleshelyi jogot, megörökölve az egykori kolozsmonostori konvent teendőit is. 1757-ben Szalaváron, 1777-ben Szombathelyen indult meg hasonló tevékenység, utóbbi helyen a vasvári káptalan jogutódjaként. 1780-ban Besztercebánya vette át a túróéi monostor hiteleshelyi teendőit. 1807-ben Diakóvár, 1827-ben Székesfehérvár, 1836-ban Szatmár új káptalanjai kaptak hiteleshelyi működési jogot.50 Természetesen Kalocsa sem maradt ki a sorból. 48 WINKLER 1935. 86. 49 A témához fontos irodalom: PAPP 1936. 50 KARÁCSONYI 1915. 356-357. 24
