Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára - Kalocsai Múzeumi Értekezések 4. (Kalocsa, 1998)
I. Történeti bevezető - 1/2. A testület működése
A testület működése A kalocsai káptalan régi kiváltságait és hiteleshelyi jogát VI. Károly király 1739. február 10-én kelt oklevele adományozta újra.51 Az oklevél leírta a hiteleshelyi pecsétet, melynek ábrázolása eszerint: tojásdad alakú, álló, mindkét végén csúcsban végződő, égkék színű pajzs, amelyen Szent Péter apostolfejedelem látszik, jobbjában egy könyvet, baljában kulcsokat tartva, s egy vashorgony felett állva - ez a horgony a Patachich család címeréből került át. Pajzstartóként jobbról egy természetes színű oroszlán, balról fekete sas - szintén a Patachich címerre emlékeztetve — a pajzs tetején pedig növekvő, kitárt szárnyú aranyszínű angyal. A pecsét képét egyébként az adományozó oklevélen szép kivitelben megfestették.52 A király a pecsét vörös viasszal történő használatát is elrendelte a káptalan számára. Érdemes még megjegyezni, hogy a káptalan a középkori pecsétet szerette volna felújíttatni, amikor Szent Péter alakját kérte ábrázolásul, ez a kérés azonban egy régi, rossz minőségű lenyomat okozta tévedésen alapult, a középkori pecsétre ui. eredetileg Szent Pál alakja volt rávésve.53 Végül Csáky Miklós érsek (1747- 1751) fáradozásának köszönhetően az 1751-es országgyűlés cikkelyezte be a kalocsai káptalan újraalapítását és hiteleshelyi jogát.54 A káptalan statútumainak megfelelően az olvasókanonok volt a hiteleshelyi működés felelőse. Ő és még egy kanonoktársa írták alá a kiadványokat, amelyeket egyébként a káptalani üléseken rendszerint az egész testület előtt fölolvastak. Szintén a lektor őrizetére voltak bízva a hiteleshelyi levéltár kulcsai és természetesen a káptalan hiteleshelyi pecsétje. Feladatainak fontossága miatt a káptalan szabályzata helyettesítéséről is gondoskodott (surrogatus lector). Az iratok kiállításában, a levéltár kezelésében pedig segítséget is kapott a káptalani jegyző személyében.55 A káptalan hiteleshelyi működése Pest-Pilis-Solt és Bács-Bodrog vármegyékre, és a Dunántúlon a szomszédos Baranya és Tolna vármegyék dunamenti részeire terjedt ki. Birtokba iktató kiküldetésekre rendszerint a stallumok sorrendjében mentek ki egyenként a kanonokok, egyéb bevallások, végrendeletek esetén a nagyprépost jelölt ki két kanonokot kiküldetésre, akik természetesen tevékenységükről utólag beszámoltak. A hiteleshelyi levéltár a székesegyház épületében jól elzárva, a káptalani sekrestye fölötti szobában kapott helyet egy vasalt szekrényben. Szintén itt őrizték a hiteleshelyi pecsétet, s itt végezték az iratok megpecsételését is - ez volt a tulajdonképpeni hitelesítés melyet a statútumokban említett módon a lektor és még egy kanonok jelenlétében általában a káptalani jegyző végzett.56 Az 1874. évi XXXV. te. bevezette a közjegyzői intézményt, s ezzel véget vetett a hiteleshelyi intézménynek. Új iratokat ezután már nem adott ki a káptalan, de levéltárát gondosan őrizve szükség esetén rendelkezésre bocsátotta régi iratait illetve azok másolatait. 51 KFL. 1 .b. 1/3. Közli KATONA 1800. 248. 52 A pecsétábrázolást lásd a címlapon. 53 A középkori pecsétekről Id. UDVARDY 1992. 35. 54 1751. VII. te. - lásd KATONA 1800.282-283. 55 Lásd az ismertetett statútumok VI. és XVII. pontját, továbbá WINKLER 1935. 98. 56 WINKLER 1935. 98-99. 25
