Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)
Az új halasi csipke
az ismét megnyíló Csipkeházban, 1954-ben, hetvenkét éves korában elhunyt. Temetésén ott volt az egész város. Végrendeletében hitét, elhivatottságát, csipkéje iránti szeretetét hűséges tanítványaira hagyta: „Lelkűk szép virágát ültessék át a magyar nők leikébe, hogy ez a gyönyörűséges szép magyar csipke továbbra is viruljon, tündököljön!” Az új halasi csipke Az újjászervezett Országos Háziipari Szövetség rendbe hozatta, s ismét berendezte a Csipkeházat, majd 1957 júniusában átadta azt a kiskunhalasi Háziipari Szövetkezetnek. Impozáns kapu fogadja a Csipkeházba igyekvő látogatót. Mögötte hatalmas virágszőnyeges park. A kaputól gyönyörű árnyas fasor közt vezet az út a sima egyszerűségében is megkapóan szép Csipkeház felé. Az épület homlokzata előtt virágágy közepén, kis vízmedence mögött emelkedett Markovits Mária emlékműve Kucs Béla szobrászművésznek a mestemőt ábrázoló domborművével. Az elkésett hála és kegyelet állította kiengesztelésként „a halasi csipke édesanyjának”. Bent a Csipkeházban serény munka folyt. A Háziipari Szövetkezet nemcsak csipkevarrókat foglalkoztatott, sokféle háziipari, ruházati cikket készített. A csipkevarró részleget Markovits Mária legjobb tanítványai irányították, a munka az ő szellemében, a legnemesebb hagyományok szerint, a művészi követelményt mindig szem előtt tartva folyt. A tervezők legjobb iparművészeink közül kerültek ki: Molnár Béla, Pongrácz Margit, s az előző években jelentkezett fiatal tehetségek. Az új tervek mellett azonban még a régi mintákat is használták. Stepanek Ernő hattyús térítője (17. sz. kép) új kivitelezésében még az eredeti darab szépségét is felülmúlta. Igényes kidolgozása bizonyította, hogy a halasi csipkevarrók Markovits Mária nemes hagyományainak folytatói. Az ezekben az években készült tervek sem szépségben, sem művészi értékben nem maradtak el a világhírt szerzett elődeiktől. Molnár Béla egyedülálló, sajátos szépségű csipkéi, s újabb, modem felfogású alkotásai tovább haladtak a megkezdett úton (30-36. sz. kép). Az 1958-as brüsszeli világkiállításra készített csipkéi a korábbiakhoz hasonló sikereket értek el, azok ismét a kiállítás nagydíját érdemelték ki, s megmutatták a továbbfejlődésnek azt az útját, amelyen a halasi csipkevarrásnak továbbra is haladnia kellett. A halasi csipke 1902-től napjainkig megtett pályafutása alatt a művészi tökéletesség oly magaslatára emelkedett, amelynek eléréséhez az olasz, francia, belga csipkéknek évszázadok állottak rendelkezésére. A halasi csipke méltó vetélytársa lett a nagy múltú külföldi csipkéknek. Tökéletes iparművészet, 91
