Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Kürti László: Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban
Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban a második világháború előtt, és többször bekérette a fiatalokat „beszélgetésre." 51 A miséken és a hirdetéskor a fiatal párnak kötelessége volt megjelenni. A jegyeseket a katolikus templomban háromszor, azaz 21 napig hirdették ki. A reformátusok is kihirdették az eljegyzés megtörténtét. A kis zsidó hitközség tagjai is bejelentették, de már az 1910-es évektől divatba jött a helyi újságokban (Lajosmi- zsei Közlöny, Lajosmizse és Vidéke) hirdetni az eljegyzés megtörténtét. Az 1970-es évektől már egyre jobban az ifjú pártól várták el, hogy menjen el a vendégeket meghívni. Az 1990-es évektől újból fellendült a (hivatalos) vőfélyek szerepe, akik segítenek a hívogatásban, és - ha szükséges -, az egész rítus lebonyolításában.52 A kihirdetés után a két család döntötte el, hogy mikor tartják az esküvőt, és hogy mindkét háznál vagy csak egynél. Kiválogatták a koszorúslegényeket és -lányokat, akiket az ifjú pár hívott meg. A le- gényes háznál tartottak legénybúcsút, amikor a barátokkal a vőlegény egy „görbe estét" csapott, italoztak, nótáztak. Ilyenkor sok vaskos élcelődés folyt a házasságról és a gyermekáldásról. Újabban nem ritka az ilyen „partikra" profi táncosnők és DJ-k meghívása sem. A vőfély ekkor már hívogatta a koszorúslányokat és legényeket, de az 1950-es évektől már a menyasszony és vőlegény feladata lett. A lakodalom előtti héten tartották meg a hozomány (bútor, stafírung) átszállítását a le- gényes házhoz. Két-három lovaskocsin vitték a bútort és a segédkező embereket. Elszórt adat van csupán arra (Lajosmizse, Ladány- bene), hogy ekkor a vőfély köszöntőt is mondott, de ez nem volt általános. Ilyenkor már sok viccelődés történt (pl. az ágy felfordítása, az ágyat vivő kocsi megállítása stb.), folyt a nótázás, majd a segítőket a családtagokat megvendégelték a legényes háznál. Ekkor a férfiak mulatoztak hajnalig. Az említett településeken általánosan őszszel tartották a lakodalmakat, ekkorra már elvégezték az utolsó betakarítási munkálatokat a földeken, és - ami igen fontos volt a vendégelés szempontjából - megforrt az újbor is. 51 Lajosmizse esetében a kis baptista/pünkösdista és zsidó közösségek családi ünnepeiről és hagyományairól szinte semmit sem tudunk. A baptisták egy ideig még működtek Ladánybenén, de mindkét közösség eltűnt 1945 után. 52 Györgyi Erzsébet 1992 622; Szilágyi Miklós 2004 324. Azt tartották, hogy nyáron nem szabad esküdni, mert akkor nem lesz dolgos a menyasszony, vagy a születendő gyermek is lusta lesz.53 Május és szeptember között csak akkor tartottak lakodalmat, „ha szükség volt", ha a fiatal pár magatartásával kikövetelte, esetleg a leendő menyasszony már áldott állapotban volt. Nem árt megjegyezni, hogy egy 1652-es kecskeméti zsinati végzés szerint a református egyház is tiltotta az advent és vízkereszt közötti esküvőket.54 Az egyházi tiltásnak meg is lett az eredménye. A 19. században ezt írja az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben szerzője az alföldi lakodalmak idejéről: „A lakodalmazásnak három időszaka van. Egyik a bárányfarsang, őszszel, mikor a borok kiforrtak, kenyér bőven, baromfi és vágómarha meghízott. Másik a nagy farsang (vízkereszttől húshagyóig). Harmadik a zöldfarsang (húsvéttől áldozóig). Látnivaló, hogy van farsang bőven, de kell is, mert lakodalom is van bőven. Magyar emberből, ha épkézláb, nem igen válik agglegény, s leányaink sem maradnak pártában."55 A mai gyakorlattal ellentétben, amikor lakodalmakat főleg nyáron és szombaton tartanak, a korábbi gyakorlat megkívánta, hogy kedden, szerdán vagy nagy ritkán vasárnap legyen a lakodalom.56 * A pénteki vagy szombati napot kimondottan szerencsétlen napnak tartották az esküvő megtartására. Ha a fiatalok vagy inkább a két család döntött a házasságról, akkor már csak a nagy 53 Természetesen nagyon távoli a párhuzam, de az őszi lakodalmakat preferálták a brit szigetvilágban is. Egy hagyományos angol mondóka szerint: Marry in September's shine, your living will be rich and fine, If in October you do marry, love will come, but riches tarry. If you wed in bleak November, only joy will come, remember. When December snows fall fast, marry and true love will last (Ha szeptember fényében házasodd, gazdagságban, jóságban lakozol, Ha megházasodsz októberig, szerelmed lesz, de a bőség késik. Ha borongós novemberben lesz házasságod, emlékezz - nem lesz más csak boldogságod. Amikor gyorsan hull a hó decemberben, házasodj meg, és élhetsz sokáig igaz szerelemben). 54 Földváry László 1898 172. 55 Baksay Sándor 1891 6. 56 Szintén távoli a párhuzam, de egy másik angol népi mondóka szerint a hét első napjai szerencsések, az utolsó napok szerencsétlenek voltak: Monday - brides will be healthy, Tuesday - brides will be wealthy, Wednesday - brides do best of all (A menyasszony hétfőn egészséges, kedden bőséges, szerdán mindennél jobb lesz). 221
