Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Kürti László: Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban
Kürti László esemény megszervezésével foglalkoztak. A második világháború előtt a vőlegény kötelessége volt vőfélyt fogadni, aki házasember volt. Lajosmizsén nem szerették a nőtlen vőfélyt, de az „öreglegényt" megtűrték. A jász betelepítésű kiskun helységekben csak egy vőfély volt, a fiús háznál, amit régi jászsági hagyományként magyaráztak. Szabadszálláson vagy az alsó-kiskunsági Kiskunhalason a lányos és fiús háznál külön vőfélyt fogadtak. Ezt a régi lajosmizsei lakodalmakban csak kirívó esetben, és csak akkor alkalmazták, ha két tanyában tartották a vendégeskedést, ami két vőfélyt igényelt. A zenészeket a násznagy, ritkán a vőfély fogadta meg. Lajosmizsén az 1910-es évektől már működött nagy cigány- zenekar (6-9 tagú), a némafilmes mozikhoz is ők szolgáltatták a zenét, de több fúvósbanda („trombitás") is összeállt. A rezesbanda Szabadszálláson nem volt divatos. A tehetős nagy gazda családok rezesbandát azért fogadtak fel, mert az utcai menetnél vagy a tanyára való kocsikázásnál tudták jól alkalmazni. Lajosmizsén ismert volt a Ulicska-család, majd a pusztavacsi Radóciak rezesbandája. A menetkor marsokat, indulókat is játszottak. A vonósbanda nem jelentett feltétlenül cigányzenészekből álló zenekart; több parasztzenekar működött Lajosmizsén, Kerekegyházán és Ladánybenén. Az 1950-es évektől kezdődően egyre jobban elterjedt a tangóharmonika, dob, szaxofon, klarinét, majd az elektromos hangszerek is. Több lakodalomban csak az esti mulatozásra fogadták meg a nagyzenekart. A délutáni eseményekre még csak egykét zenész volt jelen. A tanyavilágban a vőfély lóháton járt hívogatni egyedül, vagy ha kellett, párban a „kisvőféllyel". A 20. század legelején még járt „botosvőfély" felszalagozott bottal, esetleg fokossal. A bot a Felső-Kiskunság ezen részén azonban hamar kiment a használatból, illetve csak helyenként jött divatba az 1990- es évek után (pl. Kerekegyháza).57 A vőfély kalapjába „viaszkbimbá"-t tűztek. A mellén kétágú szalag lógott, amit a szíve fölött bok57 Kiskunlacházán a vőfélyek szalagos, citrommal díszített nádpálcát használtak. A kunszentmiklósi vőfélybot gyümölcsökkel és kendőkkel díszített másfél méter magas somfabot volt. Szomjas-Schiffert György 2006 9-10,23. rátában tűztek fel („vőfélyrózsa"). Díszeket a vőfély a menyasszonytól kapta, ő díszítette fel a vőfélyeket az anya, nagymama segítségével a kikérő elhangzásakor. Az 1940-es évek végétől a szalag egyre rövidült, és az egyre jobban divatba jövő művirág (bokréta kitűző) vette át a szerepét. Szomjas-Schiffert György még említi, hogy a 20. század elején a lajosmizsei vőfély kapott a zsebkendő nagyságú „vőfélykendőt", amit nadrágja korcába tűzött. Erre a megkérdezett idős vőfélyek az 2000-es évek elején már nem emlékeztek.58 A 20. század végén, és a 21. század elején működő vőfélyek csak „mirtuszt" vagy kis szalagot viselnek - ez alól kivétel a kerekegyházi Virág Mihály, aki hosszú szalagot és vőfélybotot is használ. A meghívott vendégek - a rokonsági foktól függően - mindig megfelelő minőségű és mennyiségű étellel, vágni való állattal és borral járultak hozzá a lakodalomhoz, nehogy „megszólják őket". Egy pár tyúkot minden meghívottnak illő volt adni. A násznagy bort, pálinkát és egy birkát szokott ajándékozni. A nők kalácsot, tortákat vagy „aprót", azaz aprósüteményt sütöttek. A mai éttermi lakodalmaknál ez már nem járja, ezzel szemben a vendégektől - rokonsági foktól függően - elvárják a tisztes pénzbeli ajándékot. A lakodalom előtti napokban asszonyok „csiga- csinálásra" gyűltek össze. Az asszonyok részéről speciális alkalom volt a „morzsoltka"- készítés és a kenyérdagasztás, majd sütés is. A rokon asszonyok feladatához tartozott még a „rostélyos" (Szabadszálláson kulcsoskalács) sütése. A rostélyos kalács szimbolikájára utal egy 19. századi kiskunsági vőfélyvers: „Töltsük vígan ezt az estét, behoztam a Krisztus testét, A szép rostélyos kalácsot, ezt a mennyországi rácsot".59 A rostélyos kalácsot hagyományosan kemencében sütötték, a rétes (túrós, mákos) után. Az 1950-es évektől egyre jobban elterjedt annak szokása, hogy fogadott sütőasszonyokat és főzőembereket hívtak a lakodalmi fogások elkészítéséhez. Nagy lako58 A vőfélyviselet hasonló az általánosan ismert alföldi viselethez már a 19. század végétől - 20. század fordulóján, például ilyen volt a régi szegedi vőfélyviselet is, ld. Vács János 1901 283-284. Annak mai hatását pedig Korkes Zsuzsanna 1995. 59 Az alföldi lakodalmi rostélyos kalácsról ld. Mészáros Márta 2006 326; H. Bathó Edit 1983159. 222
