Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében

Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében 355 - Itt átmegyünk, látom, ott túl találunk fát. Átmentek, valóban találtak fát, már ki is volt vágva. Akkor ezt most felrakodják. Az asszony vonakodott: - Azt nem lehet, mégse vihetjük el a másét. - Márpedig felrakodjuk és hazavisszük. Fel is rakodtak mindent, hogy több föl se fért volna a szekérre. Az asszony közben egyre aggodalmaskodott: - Nem fogják elbírni a lovak. - De elbírják. Mikor már több nem fért a rakományra, akkor hazafelé vették útjukat. Áthajtottak a hídon. A híd után viszont kissé emelkedett az út. A lovak nem bírták, megálltak. A férfi elkezdte ütlegelni őket, és csak verte, egyre verte őket. - Ne bántsd már azokat a szegény lovakat! - szólt rá az asszony, mire a férje is kifakadt: - A szellemek ültek fel ide a kocsira, most lerakodhatjuk a fele fát. Az asszony meg a kocsi mögött állt egy bottal. Fogta a botot, és rávágott a saroglyára. - A fenébe vannak itt szellemek! És azokat a lovakat ne csépeld! Hát ahogy rásújtott a saroglyára, a lovak megugrottak, és kivágtattak egészen a kövesútig. Meg se kottyant nekik a teher. De az embereknek azt mondta az asszony, hogy gyengécskék a lovaik, mert a férje nem eteti őket rendesen. Nálunk mesélték. De hogy így van-e? Ez is csak olyan mese.) A szellemek ellen való védekezéshez alig volt eszköze az embernek. A legegyszerűbb az volt, ha kikerülte a veszélyes tájékot, nehogy betévedjen az általuk lakott és benépesített helyre. Mesélik az egyik hajósi férfiről, hogy miután egyszerkétszer kellemetlen találkozása volt a Gaeischtabearg szellemeivel, többet nem járt arra. Az állatokkal arra járók leggyakrabban úgy hadakoztak ellenük, hogy hátravágtak ostorukkal a saroglyára, ahol megtelepedtek. A következő történetben füsttel űzik el őket. A füsttel boszorkányokat is űztek, például az álmatlan gyermekek bölcsőjéből, és az ördög elzavarásának is sikeres módja volt. Sie haud ämal hendri gschlaga, wel da hockid d Gaeischt doba. And d Roß seand nemmi waitr ganga, nach seand sie ziemagfalla. So magr seand d Roß gseit, matt, nach haud sie gseit, d Gaeischt hockid doba. Ma hat gseit, d Gaeischt muß ma vatraiba mit am Rauch, nach gaud sie ra vam Waga. Nach haud sie dott en Rauch gmacht, annach haud sie wiedr kenna gau. ( Dinier Józsefné) (Mindig hátracsaptak, merthogy ott ülnek fönn a szellemek. És a lovak már nem mentek tovább, hanem összeestek. Mert soványak voltak, gyengék, aztán azt mondták, hogy a szellemek ülnek fönn. Azt mondták, füsttel kell elűzni őket, akkor lemennek a kocsiról. Akkor ott helyben füstöt csináltak, és akkor mehettek tovább.)