Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Mindennapok történelme a Jászkun-kerületben
150 Bánkiné Molnár Erzsébet Túrkevei leány volt Debreceni Regina is, Debreceni András nótárius leánya. Reginát 1843-ban, 12 éves korában küldték el a kassai nevelőintézetbe, 5 5 hogy a nemes kisasszonyok körében szokásos módon a lexikális ismeretek mellett társasági viselkedést tanuljon. Regina 1851-ben ment férjhez Halasra, Vári Szabó Istvánhoz. Staflrungja közel 2000 váltó forintba került. Sorolhatnánk a kiházasítás példáit a Jászkun Kerület településeiről, mindenütt hasonló elveket követtek, s a helyi szokásoknak igyekeztek megfelelni. A különbségek a vagyoni és társadalmi státuszból adódtak, amit a népnyelv a „sorsához illő mód" meghatározással fejezett ki. Kézfogó A házasságra készülődés valójában nem a kiházasításhoz szükséges ágy- és ruhanemük vásárlásával, hanem a kézbeadás, a jegyváltás, a kendöváltás, kendőlakás megtörténtével kezdődött. A felsorolt kifejezések a napjainkban használatos eljegyzés korabeli megfelelői. A kézbeadásról előzően már szóltunk. A kendőváltással, kendőlakással a kézbeadással megpecsételt házassági szándékot a két fiatal az összegyülekezett szülők és rokonok előtt, ünnepélyes formában erősítette meg. A szokást Félegyházán a XX. század első évtizedében még ismerték. Zsigmond Konrád mintegy tíz évig folytatott kutató- és gyűjtőmunkát a félegyházi tanyavilág népéletéről. Feljegyzéseit 1902-ben fejezte be. Ebben megemlíti a kendőváltás, kendőlakás szokását. Kéziratos könyvéből 5'' idézzük: „Ha aztán egyez a két fél, hajói meghányják, forgatják előttük az élet sorát; ha figyelmeztették a fiatalokat, hogy »nem kölcsönkenyér a házasság!«; hát kezet csapnak a nászok és kitűzik a napot, melyen a kendő-váltás történik. A kendőlakás nem megy ám suttyómban, egész nagy mulatsággal folyik az le, amelyre hivatalos a vőlegényes tanya népe is. Azon kívül még más vendéget is szoktak ilyenkor hívni ez alkalomra. Ivás-evés nagy dáridó járja, vacsora alatt a leány ád előbb kendőt a legénynek és csak azután a legény. A jegyváltás után pedig van öröm, és tamburaszó mellett táncra kerekedik az egész tanya népe." A kendőlakás szokása már a XVIII. században ismert volt. Forrásunk szerint Félegyházán 1796-ban Berecz Pál „kendőlakáskor kendő helyett 4 forint 30 krajcárt" fizetett. 7 A feljegyzés úgy értelmezhető, hogy a kendőlakás ünnepi eseményét megtartották, de jegykendőt nem cseréltek, legalábbis Berecz nem adott. Jegyruhát viszont vásárolt, méghozzá világoskék lajbit, egy bélelt nadrágot és köpönyeget. Vásárolt sarkantyús jegycsizmát, de még jegybicskát is. A jegyruha ez esetben esküvői ruhaként szolgált, mert a lakodalomba és az esketéshez kapcsolódó számadásban másik öltözetre utalás nincs. Ismerjük viszont leánytestvérének, Be5 5 SZML. Túrkeve lt. Rsz. 1644. Árvaszámadások 1838-51. 5 6 Kiskun Múzeum Adattárában: Zsigmond Konrád: A kiskunfélegyházi tanyai paraszt nép. Kézirat. 5 7 BKML. Kf.lt. Nol8. Caps. 2. F. 6. No. 5.
