Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Mindennapok történelme a Jászkun-kerületben
Mindennapok történelme a Jászkun Kerületben 151 recz Ilonának kiházasítási költségeit, amelyben a kézfogón adandó selyemkendő 3 forint 30 krajcár értékű, ezen kívül még 6 kendő van a számadásban. Kendőlakásra és lakodalomra a gyámja 20 forintot költött/ 8 Ugyanebben az évtizedben házasodott meg Félegyházán Szabó István. István a kézfogóra szintén jegyruhát és patkolt jegycsizmát vásárolt. Kendőt ő sem adott, viszont gyürü helyett fizetett egy forintot és 8 krajcárt. 5 9 1772-ben egy kisújszállási vizsgálatban említenek jegyruhát. A kérdés arra vonatkozott, mit költött Kürti Mihály feleségére és házasságára? A kihallgatott tanú a házasságkötés idején Kürtinél szolgált, s emlékezett, hogy Kürtinek volt egy tehene, amit eladott, annak árából vásárolta a jegyruhát. 6 0 A tanú arra is emlékezett, „hogy nem Kürti Mihály vitte haza a feleségét, hanem néhai Mihály János házához ő vitetett feleségétül haza Mihály Judittul és a Lakodalmat is feleségének a szülei tették meg." A tanúk emlékezetében a jegyruhák, a kézfogók és a lakodalom összekapcsolódnak. Rendszerint arra is kiterjedt az emlékezet, hogyan és miből kezdődött az új pár közös gazdálkodása. A legfontosabb mindenkor a lakáskérdés megoldása volt. Mint dokumentumaink bizonyítják már a kézfogón beszéltek, döntöttek a kérdésről. Csikós István kézfogóján a leendő anyós, azaz a napa vetette fel a kérdést. „Fijam mit csináltok, házatok nincs." Felelte István: „nem kell azon gondolkodni hanem csinállyunk együtt házat". 6 1 S úgy is lett. Csikós Istvánnál módosabb gazda volt Nagy András. 6 2 Amikor András feleségül vette a megözvegyült Dér Katát, gazdálkodása mellett hol borral, hol marhával kereskedett. Kata karcagi leány volt, második férjéről a tanúk úgy nyilatkoztak, hogy akkoriban „meglehetős gazda volt". Volt hét lova, „náluknál jobb nem volt a Ladányi tizedben. Juhai volt egy napi s több." Dér Kata az új házassággal belecsöppent a vagyonba, s bőségesen támogatta Karcagon maradt rokonait. Többek között a Karcagon lakó öccse feleségének Kata vásárolta meg a jegyruhát. A jegyruha és a jegykendő külön-külön és együtt is előfordul a XVIII. század jászkunsági dokumentumaiban. Mindkettő kölcsönös ajándék volt, a lány a fiúnak, a fiú a lánynak adta, ünnepélyes keretek között, a kézfogón. A jegykendőt a házasok közötti egyezség tárgyi bizonyítékának tekintik. Olyan különös megbecsüléssel övezett kendő volt, amit életük végéig meg kellett őrizni. A közösség szemében a mátkaság elismertetésének az első aktusa a kézbeadás volt, de a szokásjog szerint a mátkaság elismeréséhez szükség volt a kézbeadást ajándékkal - jegykendővel, jegyruhával vagy ezeket helyettesítő anyagi javakkal nyomatékosítani. Amikor Barsi Panna Szabadszálláson a bíróhoz fordult segítsé5 8 BKML. Kf.lt. No. 18. Caps.2. Fasc.6. No5/1794. 5 9 BKML. Kf.lt. No. 18. Caps.2. Fasc.7. No. 14. 1793-1802. 6 0 SZML. Kisújszállás, Protocollum Inquisitionalia 1767-75. 6 1 SZML. Kisújszállás, Prot. Inquisitionalia 1771. Pag. 5. 6 2 SZML. Kisújszállás, Prot. Inquisitionalia 1774. p. 41-43.
