Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 97 A kéziratos énekeskönyv második hajósi parasztdala így hangzik: Der Bauer ist ein Ehrenmann, Denn er bebaut das Feld, Wer eines Bauern spotten kann, Ist mir ein schlechter Held. (A parasztnak tisztelet legyen, ő műveli a földeket! Ki parasztembert sérteget, sehonnai az nekem. Er pflückt und drischt und bauet Schweiß, Er hält den ganzen Staat. Was hilft Gelehrsamkeit und Fleiß, Wenn man nicht Bauern hat? Frühmorgens, wenn der Tag kaum graut, Da hat er schon geschwitzt, Und eh der Himmel Lerchen schaut, Hat er schon viel genützt. Und eh die liebe Sonne kommt, Geht er schon seinen Gang, Und tut, was alle Menschen frommt, Mit Lust und mit Gesang. Im Schweiße seines Angesichtes Ißt er sein täglichs Brot, Wir hätten ohne Bauern nichts, Die Städter litten Not. Und darum sei der Bauernstand Uns aller Ehren wert. Denn kurz und gut: wo ist ein Land, Das nicht der Bauer nährt? Szánt és csépel izzadsággal, fenntartja az államot. Mit ér a tudás és szorgalom és paraszt nélkül a föld ugaron? Kora reggel még csak pirkad, fürdik ő már izzadságban, a pacsirta még meg se szólal, ő már dolgozott sokat. A nap még a láthatár alatt, ö járja már útját szakadatlan, embereknek örömére teszi dolgát kedvvel, dallal. Mindennap megtermi kenyerét arcának verejtékével. Paraszt nélkül mink is lenne? Városlakó éhkoppon élne. Nézzék tehát mindenek a parasztember érdemét, mert nem találni oly hazát, mit nem parasztember táplál.)