Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

138 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária így emlékezett erre Mendier István: A tíz hold szőlő egy része ki volt adva részes müvelésre. A termés a mienk volt, de a szőlőmunkás, aki egész évben a szőlőben dolgozott, egy meghatározott részt kapott a munkája után. Egy történetet is hallottam erről: Ugye, amikor az ember elvitte a zsákokat... Volt két jó barát, és úgy hívták egymást, hogy pajtikám. Az egyik csinálta a munkát, elvitte a zsákot és mondta: - Pajtikám, elhoztam a zsákot, a munkámnak a bérét akarom. - Sok zsákot hoztál... - Sok munkába is került ez... - Nekem nem a munka a sok, hanem a zsák a sok! - mondta, akinek fizetnie kellett volna. Ez a szőlőmunkás, aki a részes aratónk is volt, már szinte a családhoz tartozott. Apámék, akik négyen voltak testvérek, gazdák, az ötödik a jegyző volt, vasárnap mind ott voltak a szülői házba ', és ott volt a szőlőmunkás is. Az is ott ült, és ott iszogattak délelőtt. A mi családunkba ' nem aratott senki. Az aratás ki volt adva. Nálunk mindég tizedéért arattak apámnak. Holott a többség tizenegyedért: ez azt jelenti, hogy minden tizenegyedik csomó (nem kereszt) az aratóké lett. Mert az eggyel jobban járt nálunk, minden tizedik csomót megkapta. A cséplőmunkások is részes munkát végeztek. A cséplőgép-tulajdonos a gabona kilenced vagy tized részét kapta meg fizetségül Mendier gazdától. A cséplőgéptulajdonosok mind hajósiak voltak ugyan, de nem hajósi, hanem vidéki cséplőmunkások voltak mellettük: illancsiak leginkább. Hogy miért? Ezt nem tudom... A harmincas évekbe ' ez így volt. Az 1930-40-es években több cséplőgép-tulajdonos volt Hajóson: az Őri család, a Munding (később Marcsányi) család, a Stadler család, a Szalczer család, két vagy három Stoffer család, Farkas Kálmán és Frank (Fenyvesi) Péter. A Schönfelder családnak három cséplőgépe volt. Volt még cséplőgépe Gruabr Imrének, a kovács Wunderschütznek, a Dobos testvéreknek, Linka Mátyásnak. Igen szép gépe volt Jana Ferencnek, Jana Bélának, Jana Károlynak is. Utóbbi cséplőmester kétdugattyús és kis lendkerekű gépe a parasztok közt igen keresett volt. De sokan megcsodálták a borkereskedő Stofr Tobias Vettr gépét is. Volt olyan gazdaság, ahol a részes arató segített behordani a gabonát, de a legtöbb helyen a gazda hordta be. Hosszú ideig tartott ez a munka. A cséplés többnyire a házaknál folyt. De az is gyakori volt, hogy több gazda, néhány szomszédos utca lakói közösen fogadtak fel egy-egy cséplőgépet. Volt egy tréfás közmondás: Wear spat gmaschinid hat, hat scha ams Briaz maschina kenna. 'Aki későn csépölt, az már polyváért csépöltethetett' - azaz már kevés volt a csépelni való gabona, s örültek a cséplőgép-tulajdonosok, hogy valahová egyáltalán elmehettek.