Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)
Henkey Gyula: Akasztó népességének etnikai embertani vizsgálata
319 ahol jelentős a szlovák családnevek előfordulása, másrészt kisebb mérékben a tiszta palócoknál és a Tiszántúl középső részében. Az adatok tehát arra utalnak, hogy a Nyitra-szlávok a későavarok azon csoportjával keveredtek, akiknek eléggé jelentős finnugor rétegük is volt. 4. Nem lehet véletlen, hogy az akasztói férfiak és nők egyaránt az egyéb palócokhoz állnak közel, akik között átlagban 15%-ban mutathatók ki szlovák családnevek, tehát az egyéb palócnak minősülő községekben a magyarok a 18. században dél felé települő szlovákokkal keveredtek. Az általam vizsgált palócföldi szlováknak tartott népességek közül azok állnak embertani szempontból a magyarokhoz közelebb, akiknek ősei a 15. században még nagyobbrészt magyarok által lakott területekről érkeztek (Henkey 1985, 1989). A vizsgált palócföldi szlovákoknál átlagban 36%-ban fordulnak elő magyar családnevek. Vácegressel kapcsolatban arra nézve is van adat, hogy az újratelepítés első szakaszában még többségben voltak a magyar családok (Borovszky 1910). 5. Az akasztóiaknál mind a turanid, mind a keleti mediterrán típus jelentősen nagyobb arányban észlelhető, mint a palócoknál és különösen, mint a palócföldi szlovákoknál (4. táblázat). Ez arra utal, hogy az akasztóiak ősei között lehettek jelentős számban Duna-Tisza közi őslakos családok is. Az utóbbiak vagy a török megszállást a környező mocsaras területeken túlélők vagy részben átmenetileg északra menekülők leszármazottai voltak. A legújabb népesedéstörténeti kutatások szerint az oszmán-törökök által megszállt területeken háromszor annyi magyar élete túl a török megszállást, mint korábban vélték (Kováts 1969, 1991). A fentiekben felsorolt, lehetséges indokok ellenére mégis elgondolkoztató, hogy a 36% szlovák eredetű családnév ellenére Akasztón csak 5.4%-ban mutathatók ki a régi szlávoknál gyakori típusok és a Hiernaux-féle számítások szerint az akasztóiak az egyéb palócokhoz állnak a legközelebb, holott az utóbbiaknál csak 15%-ban fordulnak elő szlovák családnevek. Erősíteni látszik viszont az akasztói erdményeket, hogy a palócföldi szlovákok, akiknél 59%-ban mutathatók ki szlovák családnevek, a Student-féle matemetikai próba szerint a méretek és jelzők tekintetében alig különböznek az egyéb palócoktól (Henkey 1985). 1990 végéig 24 hazai helységben végzett vizsgálataim során volt módom tanulmányozni a magyar-szlovák keveredés embertani kihatásait. A vonatkozó erdmények arra utalnak, alig van eltérés e népességek között, függetlenül attól, hogy 10% vagy 60% a szlovák eredetű családnevek gyakorisága. E közelség még fokozottabb, ha a magyar ősök nagyrészt a palóc néprajzi csoportból származtak. Figyelmet érdemel, hogy a palóc nyelvterület a jelenlegi Szlovákia területén a Vág folyótól Kassán túl, a Ronyva patakig folyamatos (Balogh 1989), de négy Morva folyó menti, Malacka környéki község szlovák neve is az egykori palóc-magyar település emlékét őrzi „plavecki", azaz palóc megjelöléssel. E községek magyar neve „Detrekő"-vel kezdődik, például a Plavecki Svati Mikulás magyar neve Detrekőszentmiklós.
