Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Merk Zsuzsa: A katolikus egyház és a bukovinai székely telepítés a Délvidéken (1941–1944)

53 mindeddig, ha a százados számkivetés idején az egyház papjai nem álltak volna mellette, és működésükkel nem őrködtek volna értékeik fölött."" A bukovinai székelyek történetében a pap rendkívül fontos szerepet játszott, hiszen vallásuk megőrzése egyben magyarságuk, anyanyelvük megőrzését is jelentette. A pap volt a bukoviai székely falu magyar értelmisége. A telepítés számos megrázkódtatást okozott, gondoljunk csak arra, hogy el kellett hagyniuk szülőföldjüket, az öt falu évszázados közösségei bomlottak fel a 28 faluba történt szétszóratással, meg kellett birkózi az idegen, gyakran ellenséges környezettel, új mezőgazdasági kultúrát elsajátítani, s ebben a helyzetben a lelkipásztor segítségére, biztonságot adó jelenlétére fokozottan szükség volt. Az egyház szerepének jelentőségére a VKM 1941. június 17-én keltezett, Zichy Gyula kalocsai érseknek írott levele is felhívja a figyelmet:" „a telepes községeknek különböző vidékekről összeverődött és a földszerzés és házépítés folytán súlyos adósságokkal terhelt, következésképpen az izgatásokra könnyen hajló lakói mindjárt a kezdet kezdetén rendszeres lelkipásztori gondozás alá vétessenek, és az Egyháznak és a Hazának egyaránt megmentessenek." Bonczos Miklós telepítési kormánybiztos helyzetjelentéseiből kiderül, hogy az egyháznak és papjainak fontos szerepet szántak: „A nemzeti összetartozandóság érzéseinek ápolása, a magyar közállapotok helyes megismerése, a magyar sorskérdések tisztánlátása és az iskolán kívüli népművelés megindítása érdekében [...] az egyes telepes községekbe [...] megfelelő könyv és újságanyagot irányítok. A lelkigondozó atyák feladata lesz az, hogy az olvasmányok közreadását oly módon megszervezzék, miképp az azokhoz való hozzájutás minden letelepített magyar részére biztosíttassék, s amellett a könyv- és újságanyag épségben megőriztessék." Az egyház szerepét nemzeti, hazafias szempontból jól látta a kormányzat, és éppen emiatt meglepő, hogy teljesen érzéketlenül kezelték az egyház gondjait. A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegyére rendkívüli feladatot rótt az egyházszervezet kiépítése a visszafoglalt területen. Mint láttuk, ezt 1942 tavaszára megoldották, bár a lelkipásztor biztosítása a továbbiakban is állandósult probléma maradt. Rendezetlen 38 KEL Generalia 8050/1942. - Sántha Lajos bukovinai származású csíkszeredai tanár, miután meglátogatta a Délvidékre telepített rokonait, a következőket írta a kalocsai érseknek: „Tartanak nekik gazdasági előadásokat, háziipari tanfolyamokat, közművelődési előadásokat stb., de több telepen valláserkölcsi oktatás annál kevesebb van. Pedig a vallástalanság, az erkölcs hiánya nemzeti szempontból is végzetes veszedelmet jelent." - KÉL Generalia 2931/1942. 39 Zichy Gyula érsek 1942. május 20-án meghalt. Az új érsek Glattfelder Gyula lett, akinek beiktatása betegsége miatt nem történt meg, s lényegében 1943. július 12-ig, Grősz József beiktatásáig nem volt érseke a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegyének, ami tovább nehezítette az egyház helyzetét. - Kőhegyi Mihály 1993. 40 KÉL Generalia sz. n. 1941. június 27. 41 OL FM К 184-1941-137-135280. A Külföldi Magyarokat Hazatelepítő Kormánybiztosság 2. számú tájékoztatója. 1941. május 19.