Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Történelem - D. Szabó Kálmán: Dusnok történeti földrajza

168 D. SZABÓ: DUSNOK TÖRTÉNETI FÖLDRAJZA . . . magyar anyanyelvű is, de ugyanez állhatott a magyar vezetéknevűekre is. Ök is beszélhették a rácot, esetleg, ez volt az anyanyelvük is. A falu elrácosodásának pontos okai, ideje az erre vonatkozó adatok hiánya miatt nem állapítható meg. Egy körülmény érdemel még említést: a falu lelkigondozását végző sükösdi majd dusnoki plébánosok vagy káplánok az első időkben szláv származásúak lehettek (Nicolaus Pastorcsics, Petrus Maurovich, Joannes Kausich), rácul beszélhettek, talán ez is hozzájárult a nyelvváltáshoz. A teljes elrácosodás a 18. század néhány középső évtizede alatt következhetett be. Dusnok lakosságának szaporodása és etnikai összetétele 1715 és 1731 között 1715 1720 1725 1731 Családfők száma 11 21 28 61 Lakosok száma (kb.) 55 105 140 305 Magyar vezetéknevű 6 10 14 26 Rác vezetéknevű 5 11 14 33 Bizonytalan — — — 2 DUSNOK TERMÉSZETES MÓDON KELETKEZETT FÖLDRAJZI NEVEI A magyar és a rác nyelv dusnoki együttélése idején a 17. század végén és a 18. század elején alakult ki a falu határrész- és vízneveinek jelentős része. Sok név azonban jóval korábban, a középkorban keletkezett. A nevek középkori rétegének megőrzője és továbbadója a 17. század nagy falupusztulásai során megfogyatkozott, régi dusnoki magyarsága volt, amely hajdani lakóhelyének közelében maradt, sőt, talán oda vissza is tért. A középkori nevek megőrzésében nagy szerepe volt a két szomszéd falu, Fajsz és Bogyiszló kontinuus magyar lakóinak, akik évtizedeken keresztül használták a környék falvainak határait. Dusnok 18. századi lakói átvették a falu határába olvadt pusztafalvak és prédiumok neveit — változatlanul, vagy a szláv kiejtésnek megfelelően átalakítva. Változatlanul megmaradt: Halász, Bék, Várad, Eperjes, Dusnok, Garáb, Halom, Féket, Lugas, Natka, Izsák. A szláv kiejtésnek megfelelően változott meg: Mrtaza (Mártonháza), Piskija (Piske/Püski), Krtveljusa (Körtvélyes), Trnakaza (Tarnakháza), Kozmareba (Kozmarét/Kozmó). Csupán Doboka és Újfalu neve merült feledésbe. Források hiányában nem sorolható középkori eredetűnek sok régi keletkezésűnek tetsző név, melyek más területeket érintő középkori oklevelekben előfordulnak, avagy melyek nem felelnek meg a falu névadó szokásainak: Kovácsi föld, Homród, Kengyelus, Sárvíz, Nyár, Szegtava- vagy Szegta-fok, Sebes, Szilibokor, Szarva, Sordó, Peredi-tó (Peredina bara stb.) 1. A fajsz—dusnoki és bogyiszló dusnoki határvizek és környékükön fekvő területek nevei csaknem kivétel nélkül fajszi és bogyiszlói magyar vagy magyarból rácosított nevek: Fodorfok, Szarva, Kakas-hát, Szilágy és Szilágyi-fok, Tanya-tó, Panka-tó, Molnár-fok,