Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Régészet - Wicker Erika: Koporsók a csólyospáli avar kori temetőben
REGESZET 39 Az ugyancsak H. TÓTH Elvira által rekonstruált rátett fedőládás ágy 40 (3. kép) lényegében a zárt koporsóhoz áll közel, s egyáltalán nem kizárt — sőt véleményünk szerint nagyon is valószínű — az általa megfigyelt jelenségek ilyenfajta értelmezése. H. TÓTH Elvira rekonstrukciója ugyanis lényegében azon alapul, hogy csak a váz fölötti sírföldben találtak az ásatok vas koporsópántokat, a váz szintjén nem. A rátett fedőládás értelmezést azért sem tudjuk elfogadni, mert az alsó, különálló rész („ágy") összeállításához sem használtak fel vaskapcsot vagy -szeget, s a rekonstrukció is más összeillesztési eljáráson (csapolás, ácsolás, esetleg faszegek 41 ) alapul. Ugyanígy lehetséges viszont a felső és alsó rész összeillesztése is. A csólyospálosi temető sírjainak koporsókapcsai is jórészt a koporsó felső részén voltak — ez más temetők koporsókapcsos sírjainál is megfigyelhető —, s kis számuk miatt amúgy sem alkalmasak a koporsóláda deszkáinak összefogására. Megfigyelt avarkori koporsóink tehát ácsolással vagy csapolással készültek, az egyes részek összeillesztésénél esetleg faszegek alkalmazásával is számolhatunk. A kis számú koporsókapocsnak inkább a koporsó végleges lezárásában volt szerepe. 42 A koporsópántoknak díszítő funkciójuk lehetett : jukszámos néprajzi példát lehet felsorakoztatni, melyek alapján a koporsófedél díszítését általánosan elterjedt szokásnak tarthatjuk. 43 Úgy véljük, a lezáró- és díszítő funkció elégséges magyarázat arra, miért vannak a kapcsok és pántok általában a koporsóláda felső részén. Más meggondolások is a rátett fedőládás ágy ellen szólnak. A H. TÓTH Elvira által rekonstruált vékony lécvázas ágy talán el sem bírná a halott és a masszív fedőláda nem elhanyagolható súlyát. Nem valószínű az sem, hogy a halál és a temetés időpontja között elég idő állt volna rendelkezésre ahhoz, hogy egy, a halott ágyának egészen pontosan megfelelő méretű fedőládát készítsenek, s ezt szépen megmunkált vaspántokkal fogják össze vagy díszítsék. Fentieken kívül azért sem tudjuk a rátett fedőládás ágy rekonstrukcióját elfogadni, mert igen nehéz feladat lehetett volna az egymáshoz nem rögzített ágyat, halottat és fedőládát együtt a sírba leengedni, ráadásul úgy, hogy az ágy lábai pontosan az „előre beásott lyukakba" kerüljenek. Olykor még a súlyos koporsó leeresztése veszi és kiviszi a koporsót az utcára. „U.ott 151.: „Ha a koporsót rúdon viszik ki a temetőbe, akkor négy, de leginkább hat idegen férfi viszi felváltva."; U.ott 155.: Ha a halottat szekéren vagy gyászkocsin viszik ki a temetőbe, „ ... a koporsót rúdon viszik a megásott sírig."; Vivőfákról BALASSA Iván 1989. 36—39., a koporsó sírhoz viteléről 26—29. képek. 40. H. TÓTH Elvira 1981. 175—179. 41. Faszegek alkalmazásához: KISS Lajos 1926. 28.: Az asztalosinasok „ ... a koporsóhoz szükséges faszegek faragásán kezdték tanulni mesterségüket."; BENCSIK János 1969—70. 444.: A koporsók összeállításához „ ... facsapokat (faragott, hengeres faszögek, melyeket fúrt lyukakba illesztettek) és — feltehetően — enyvet használtak. Végleges lezárásuk a végein két-két facsappal, s a koporsók nagyságától függően változó számú (egy-négy) kovácsoltvas szöggel történt." 42. BENCSIK János 1969—70. 444.; TOMKA Péter 1977—78. 84—85. és 140—141. jegyzetek. 43. KUNT Ernő 1987. 147.: „Csak a koporsó fedelét festették ki, mivel a többi részét a szemfedő eltakarta... A koporsó fedelét az ország más részein is díszítették, akik tehették."
