Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Régészet - Wicker Erika: Koporsók a csólyospáli avar kori temetőben
40 WICKER: KOPORSÓK A CSOLYOSPALOSI.. . is gondot okozott. Több esetben tudtuk megfigyelni, hogy a koporsót nem egyszerre engedte le a köteleket tartó, valószínűleg négy személy, így a halott elcsúszott a koporsóban (X. tábla 1.). Ágyon való el temetés vagy akár kideszkázott sír esetében ezeket az elmozdulásokat azonnal korrigálni lehetett volna. Azokról a vázelmozdulásokról van szó, melyeket eddig esetleg különleges temetkezési módnak lehetett értelmezni: karok-lábak eltérő helyzete, térdben megtört lábszárak, a váz „lecsúszása" a sírgödör egyik keskenyebb, általában láb felőli vége felé vagy a sír egyik oldalához és az erre visszavezethető, talán leginkább az enyhe zsugorításhoz hasonló helyzet stb. El kell fogadnunk, hogy néhány valóban különleges esettől eltekintve a halottakat háton fekvő, nyújtott helyzetben temették el. Úgy véljük, hogy az ettől való kisebb eltérések kizárólag a koporsó egyenetlen leengedésével magyarázhatók. Ez a jelenség Csólyospáloson különösen akkor fordult elő gyakran, ha a földszíneződéssel kimutatható koporsó alig volt kisebb a jól látszó sírgödörnél. Ez esetben ugyanis a koporsót csak lassan és nehezen tudták az alig valamivel nagyobb sírba leengedni. Vannak persze egyéb csontelmozdulások is, melyek ugyancsak a koporsó meglétével hozhatók összefüggésbe (X. tábla 2.). Ha ugyanis a halottra közvetlenül rádobták volna a földet, az meglehetősen szilárdan tartaná a holttestet ill. később a vázcsontokat, s így elképzelhetetlen lenne, hogy a koponya előre, hátra, jobbra vagy balra dőljön. Ugyanez vonatkozik a vázcsontok elmozdulására is, valamint bizonyos leletelmozdulásokra, melyek kizárólag egy üreges belsejű koporsóláda meglétével magyarázhatók. 44 Ha most a vizsgált és szerintünk egyértelműen koporsóra utaló jelenségeket (koporsókapcsok, koporsót jelző földsávok, látható sírgödör nélküli koporsók; az ezek és más sírok fenekén megfigyelt lyukak, árkok, oldal- és keresztsávok; a csak koporsóláda meglétével magyarázható vázelcsúszások, csont- és leletelmozdulások) visszavetítjük a csólyosi temetőre, a következő eredményt kapjuk (2. táblázat): A 243 avar kori sírból mindössze 33-ban nem tudtunk semmilyen koporsóra utaló nyomot megfigyelni. Ezek közül azonban: — nyolc, az ásatás első napján feltárt sír fenekét egyáltalán nem néztük meg; ezek a sírok jórészt a markológép által ásott gödörben vagy közvetlenül mellette voltak; sírfoltjuk nem vagy csak részlegesen látszott és teljesen fel voltak dúlva. — huszonöt felnőtt- ill. gyermeksír igen magasan, fekete vagy kevert földben feküdt; a csontok egy része felszívódott; sírfoltjuk nem vagy csak részlegesen látszott és öt magasan fekvő gyermeksír kivételével teljesen fel voltak dúlva. A kis mélységű sírok esetében arra is gondolnunk kell, hogy a koporsólábak kevésbé fúródtak a sírfenékbe, mivel a sírföld súlya kisebb, mint a mélyebb sírok betöltött földjéé. 44. Ld. a 3. jegyzetet.
