Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Néprajz - Fehér Zoltán: Bátya népének kereskedése

382 FEHER: BÁTYA NÉPÉNEK KERESKEDÉSE .. . levelezőjének cikke, amelyből egyúttal képet kapunk az árucsere mibenlétéről is. „Hallott-e már Tisztelt Szerkesztő Úr valamit a bátyai sajtról? alig hiszem, hacsak igazi nevéről vereshagymának nem czímezem, ennek itt környékünkön van fészke. Hajószámra szállíttatik esztendőnként eladás végett más vidékre: sokan pedig szint a határszélre fuvaroznak vele; cserébe gabonát, lisztet, gyümölcsöt, stb. hoznak vissza."

25 A cserekereskedelem — némi változással — szinte napjainkig virágzik. A Homokhátságról hajósi, nádudvari, császártöltési svábok, kiskőrösi tótok, keceli magyarok kocsikáztak végig a falun szeptemberben, októberben utcahosszat kiabálva kínálták termésüket: Szőlőt! Szőlőt! A házakból kiszaladó bátyaiaknak egy kosár vagy szakajtó hüvelyes fűszerpaprikáért adtak ugyanannyi szőlőt. Disznótorok, lakodalmak előtt a bátyaiak látogattak el az így megismert homokhátsági családokhoz, s bort vásároltak tőlük pénzért, vagy a szegényebbek a magukkal vitt káposztát cserélték el. A 20-as, 30-as években néhány könnyűvérű bátyai lány a hajósi pincékben a sváb gazdáknak tett szerelmi szolgálatokért kapott bort. Erről az üzletről mondták, hogy „macskáért cseréltek."

26 Ma már nem tudják Bátyán, kik voltak az egykori szekerező zempléni, gömöri szlovák „sonkolos"-osok, akik sót, kaszakövet, olvasztatlan méhviaszt (sonkolyt) árusítottak vagy csréltek disznóhájért. Az ázott, sáros emberre viszont ma is azt mondják: „koa sonkolos". (Olyan, mint a sonkolos.) Amikor a nagyapák unokájukkal játszanak, hátukra veszik a gyereket, s így kiabálnak: „Pendzere soli!" (Háton a só!) Ugyancsak vándorkereskedelem emléke a bátyai gyermekköltészetben a hintáztatóban mondott „kétkrajcáros paprika" kifejezés. így őrzi meg a nyelv némi funkcióváltozással a régi gazdaságtörténeti emlékeket. Az egyik Anisity család Szraka ragadványnevének eredete is összefüggésben van a kereskedelemmel. Négy nemzedékkel ezelőtt, az adatközlő dédapjának korában, tehát kb. a múlt század közepén, Kiskőrösről járt át Bátyára egy Szraka nevű zöldséges kofa az itteni terményeket felvásárolni kéthetenként. Ittlétét minden alkalommal dobszóval hirdették faluszerte. Ilyenkor Anisityéknál vette át az árut, így ragadt a Szraka név Anisityékra. Ugyancsak a kereskedelem emlékét őrizheti az egyik Marokity család Paprenyák ragadvány ne ve. Talán batyuzó paprikakereskedő lehetett valamelyik ősük. Végül egy szólás is őrzi a régi hagymakereskedők emlékét, akik a hagyma árát elitták.

27 25. Gazdasági Lapok 1852. 572. (Idézi: BÁRTH János 1974.) 26. Ak: Harangozó István 62 é. 27. Ak: Anisity István 60 É. „Oco lucac kros kurec". Megközelítő fordítása: Elment a hagyma a hímvesszőn. Ti. a vizelettel. Azaz: elitták a hagyma árát.