Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Embertan - Henkey Gyula: A magyar nép etnikai embertani vizsgálata
EMBERTAN 511 arra, hogy a keletbalti és a lapponoid típus előfordulása lényegesen nagyobb volt az avar korban, mint a honfoglalók között 107 , valószínűnek látszik, hogy a mai magyaroknál 4,6%-ban kimutatható finnugor formák többsége nem a honfoglalók, hanem az avar kori onogurok finnugor rétegével hozható kapcsolatba. Ugyanis a Kárpát-medencében jelentős számban élték meg a magyar honfoglalást a korábban késő avarnak nevezett onogurok, akiknek László Gyula szerint volt finnugor rétegük is 108 . A finnugorokkal kapcsolatba hozható jellegegyüttesek azonban lényegesen nagyobb arányban észlelhetők azon telepes eredetű magyar népességeknél, amelyeknél 10%-nál nagyobb arányban fordulnak elő szlovák eredetű családnevek és az újratelepítők jelentős része a Vágbeszterce, Körmöcbánya, Besztercebánya, Eperjes vonaltól délre eső, 1910-ben túlnyomóan szlovákok lakta vidékekről érkezett. Ebből arra lehet következtetni, hogy a Dunától és az Ipolytól északra eső területen a késő avarok elszlávosodhattak és hogy korábban ezekre a vidékekre az avar kori onogurok olyan csoportjai települtek, akiknél nagyobb lehetett a finnugor eredetű réteg, mint a Duna—Tisza közére, a Dunántúlra és a Tiszántúl északi részébe települteknél. Fennáll annak a lehetősége is, hogy a mai szlovákok ősei a Kárpát-medencébe való vonulásuk során magukba olvaszthattak finnugor eredetű csoportokat. Az északi szlovákok kialakulásában Dél-Lengyelországból az Árpád-kor második felében, főleg a korábban lakatlan Árva megyébe és Szepes megye északi részébe érkező telepeseknek jelentős szerepük volt 109 . De ezen fehér horvátnak is nevezett déli lengyelek beolvadása jelentősebben nem növelhette a szlovák népben a korai szláv típusok gyakoriságát, mert Lengyelország déli részében — Katowice/Lublin vonal és a Kárpátok között — a finnugoroknál gyakori lapponoid típus túlsúlya a jellemző 110 az északi és az előázsiai típusok kisebb mértékű előfordulása mellett. 111 5. A honfoglalás után betelepült besenyők, kunok, jászok, 112 Volga környéki bolgárok és Derbent környéki alánok 113 tovább gyarapították a törökös réteget, finnugor eredetű nép pedig nem érkezett a Kárpát-medencébe. Kiskun, jász és nagykun vizsgálataim eredményeit már korábban közöltem 114 , a besenyő eredetű köröshegyieknél, vezsenyieknél, bősárkányiaknál 115 és a kabar eredetű őriszentpéterieknél turanid, pamíri, keleti mediterrán a főbb típusok előfordulási sorrendje, ami a nagykunoknál kimutatott megoszlással megegyező. A köznemes, gyepüőr 107. LIPTÁK Pál, 1958, 1969/b 108. LÁSZLÓ Gyula, 1982 109. GYÖRFFY György, 1962 110. BERGMAN, P.—BIELICKI, T.—SAVICKI, К., 1978 111. László Gyula szóbeli közlése szerint a finnugor eredetű réteg már 6000 éve e területen él, 1988 112. BARTUCZ Lajos, 1938 113. SZŰCS Jenő, 1987 114. HENKEY Gyula—KALMÁR Sándor — 1984, HENKEY Gyula, 1989/c, HENKEY Gyula, 1989/d 115. Az utóbbiakat 1989. I. hóban vizsgáltam
