Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Régészet - Wicker Erika: Koporsók a csólyospáli avar kori temetőben
36 WICKER: KOPORSÓK A CSOLYOSPALOSI. . . A koporsólábak megléte részben azzal magyarázható, hogy a mindennapi életben bútorként használt ácsolt ládát egyben — esetleg alkalomszerűen — koporsóként is használták, ill. ami valószínűbb, azok mintájára készítették koporsóikat. 33 A lábaknak azonban ezenkívül is igen fontos gyakorlati funkciója is volt: a koporsó leengedése után a kötelet könnyen ki lehetett húzni a sírból. így nem volt szükség a sírsarkoknak a lábak helyzetének megfelelő, túlzottan bonyolult és tulajdonképpen teljesen indokolatlan lemélyítésére, mert a lyukak vagy árkok beásása esetén a koporsófenék már leengedéskor simán ráfeküdne a sírfenékre, s a kötél kihúzására megintcsak nem lett volna lehetőség. 34 Összegezve: véleményünk szerint semmiféle meggondolás nem indokolja a sírfenék sarkaiban mesterségesen kialakított lyukakat, ül. árkokat a sír keskenyebb oldalai mentén. Egyébként is jóval egyszerűbb lett volna az ácsolt láda lábait elfűrészelni 34a , esetleg eleve láb nélküli ládát készíteni, mint a lábak helyzetének pontosan megfelelő lyukakat sok méricskélessel a sír sarkaiba beleásni. A lyukak „bemérésénél" egyébként is könnyebben kivitelezhető megoldás lett volna minden esetben a sír két végének árokszerű lemélyítése, mert a koporsófenék így is simán ráfeküdne a sírfenékre. A mesterséges lemélyítés ellen szólnak azok a csólyosi sírok is, ahol egy sírfenéken belül variálódik a 2 lyuk — 1 árok. Ez esetekben valószínűleg arról lehet szó, hogy az eredetileg 4 lábon álló koporsó egyik rövidebb oldalán, alul a lábakat áthidalással kellett megerősíteni; így a kétféle láb a sírfenék földjébe süllyedve más-más nyomot hagy. Más oldalról közelítve is úgy gondoljuk, hogy a sima sírfenéken a lábakkal ellátott koporsó sokkal stabilabban áll, arról nem is beszélve, hogy amennyiben nagynehezen mégiscsak sikerült volna a koporsót úgy leengedni, hogy lábai éppen az „előre kivájt lyukakba" kerüljenek, a leengedő kötelet — mint fentebb is említettük — megintcsak nem lehetett volna kihúzni. 35 33. Ld. a 4. fejezetet. 34. TOMKA Péter 1977—78. 53. Mivel a tápi talaj nem alkalmas foltok jó megőrzésére, Tomka 4 lyukas sírfenekeket nem tudott megfigyelni; bár elképzelhető, hogy ott egyébként is csak a 2 árkos sírfenék fordult elő. Tomka az árokszerű mélyedéseket a kötél kihúzásához kapcsolja; de véleményünk szerint lábon álló koporsó esetén nincs szükség a kötél számára külön beásott árkokra. Az idézett néprajzi irodalom sem ismeri ezt az eljárást; a koporsók általában úgy vannak kialakítva, hogy a leengedő kötelet ki lehet húzni alóluk.; H. TÓTH Elvira 1981. 184—186.: helyesen veszi észre, hogy az általa beásásként értelmezett 4 lyuk nem hozható kapcsolatba kötél kihúzásával. 34/a. CSILLÉRY Klára 1951. 268.: „ ... az Abusir-ben talált legtöbb faszarkofágnak vágott a lába és ezek a levágott lábak a koporsó mellé vannak téve. Viszont miért készítették a koporsót hosszú lábbal, amikor azt úgyis lefűrészelték? Nyilván azért, mert eredetileg nem koporsónak készült." Ugyanitt Id. a 230. fejezetet. A leírás alapján hosszú lábú koporsóládáról ban szó; lefűrészelése ezért indokolt. 10-20 cm-es lábmagasság esetén nincs szükség a láb lefűrészelésére. 35. TOMKA Péter 1977—78. 21. és 28. ábra. Tomka elveti a szerves anyaggal való kitöltést és az árkokat a koporsólábakhoz, pontosabban a kötél kihúzásához kapcsolja, Id. a 34. jegyzetet is. A koporsó kötélen való leengedéséhez ld. még: SÁMUEL Aladár 1918. 102.: „A koporsót rendesen két hosszú kötéllel eresztik le a sírba."; KUNT Ernő 1987. 171.: „ ... két-három hosszú eregetőkötelet... fűznek át, amelyekkel a koporsót lassan a sírba engedik."; SCHMIDT Tibort 1914. 137.: „A
