Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Régészet - Wicker Erika: Koporsók a csólyospáli avar kori temetőben
REGESZET 37 Véleményünk szerint tehát a sima sírfenékre állított 4 lábas koporsó lábai a sírfenékbe nyomódva és elkorhadva „hozzák létre" a feltárás során megfigyelhető, a sír sarkaihoz közel fekvő foltokat, kibontva lyukakat. Ha viszont a koporsónak nem négy, hanem a rövidebb oldalak meghosszabbításában, az oldalszélességnek megfelelő szélességű, tehát lényegében két lába volt, nyomai a sírfenéken l-l árok formájában maradhatnak meg. Ezek az árkok természetesen szélesebbek az eredeti lábaknál (mint ahogy a lyukak is nagyobbak, mint a 4 lábas koporsó lábai); s kialakulásukat ugyanúgy döntően a koporsófa fajtája, a talaj milyensége és mikrobiológiája határozza meg. Ilyen „oldallábas" koporsókat TOMKA Péternek is sikerült rekonstruálnia (1. kép, s párhuzamaik a néprajzból ismert ládák körében is megtalálhatók (2. kép). A sírfenék két keskenyebb végének tényleges lemélyítésére csakis abban az esetben lehetett valóban szükség, ha a koporsónak nem volt lába, hiszen a leengedőkötél kihúzását csakis így biztosíthatták. Csólyosi temetőnkben több esetben figyeltünk meg biztosan láb nélküli koporsót 36 (X. tábla 3.) ; a rendelkezésre álló megfigyelések azonban nem elegendők e koporsók pontosabb meghatározásához. Sajnos, ezeket a sírokat a csólyosi temetőben nedves, agyagos, szürkés földbe és mélyre ásták, így a sírfenéken jelentkező halvány, bizonytalan körvonalú foltok értelmezésére nem vállalkozhattunk. Ezért nem tudjuk igazolni, hogy a láb nélküli koporsók esetében ténylegesen lemélyítették-e a sírfeneket a gödör két keskenyebb oldala mentén. Famaradvány hiányában azt sem dönthetjük el, hogy esetleg a koporsófeneket alakították-e úgy ki, hogy a leengedő kötél kihúzása mégis lehetséges legyen (5. kép). Saját ásatásain tett megfigyelései nyomán H. TÓTH Elvira a halottak ágyon való eltemetésére sorakoztat fel érveket, más hasonló rekonstrukciókra is hivatkozva 37 (3. kép). Ugyanazokat a Csólyospáloson is általánosnak mondható jelenségeket (lyukak, oldal- és keresztsavok a sírfenéken) tehát más úton közelíti meg és másképpen is értelmezi. A ágy- vagy kerevetrekonstrukcio lényegében azon síron áthelyezett két rúdra kerül a koporsó és az alatta áthúzott kettős kenderkötéllel eresztik a sírba."; WICHMANN Györgyné 1907. 293.: A moldvai csángóknál „ ... a sírhoz érve a koporsót fejnél egy 9-10 sing hosszú vászonnal eresztik le ... A vásznat aztán kihúzzák, az a sírásóké lesz."; Ugyanerről KUNT Ernő 1987. 171.; Kötélen való leengedésről KOVÁCS László 1944. 324., ugyanitt keleti párhuzamok.; BALASSA Iván 1989. 43.: „A leszegezett koporsót két kötéllel négy férfi ereszti le a sírba ... Ahogy a koporsó elérte a sír fenekét, az egyik oldalon eleresztik a kötelet és felhúzzák. Magyar nyelvterületen nem szokás a sírban a leeresztő kötelet bennehagyni." 36. A sírról készült keresztmetszetben jól láthatóan félkörösen végződött pl. a 11. 12. és 214. s'tb. sírok koporsójának feneke. Fatörzsből készült koporsók szarmata kori temetkezésekből is ismertek: KŐHEGYI Mihály 1971. 214.: „ ... a koporsót egyetlen farönkből faragták. A kívánt hosszúságúra levágott rönköt hosszában kettészelték, majd teknőszerűen kivájták. A halott és mellékleteinek elhelyezése után a két részt összeillesztették, majd S végű kapcsokkal lezárták." A madarasi szarmata temető rönkkoporsóinak rövidebb végein voltak a kapcsok; a csólyosi 214. sírban pedig a koporsó jobb oldalának közepén. 37. H. TÓTH Elvira 1981. Vonatkozó szakirodalom ugyanitt és TOMKA Péter 1977—78.
