Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Embertan - Henkey Gyula: A magyar nép etnikai embertani vizsgálata

506 HENKEY: A MAGYAR NEP ETNIKAI EMBERTANI VIZSGALATA tartott 69 . Az ősi andronovói jellegek azonban Kazahsztánban a 12. század végéig túlsúlyban maradtak 70 , a turanid típus erősebben mongoloid jellegű változata csak Északkelet-Kazahsztánban és a Selyem-út mentén került túlsúlyba a 13. századtól kezdve, amikor mongol hódítók telepedtek rá az őslakosságra 71 . A honfoglaló magyarok, besenyők, kunok, jászok ősei a 13. század előtt egyaránt elköltöztek Közép-Ázsiából, így nem hozhatták magukkal azt a turanid változatot, amely e területen is csak később alakult ki és nem is minden vidéken. A pamíri típus Ginzburg szerint egy (keleti) mediterrán változat brachycepha­lizációjából (rövidfejűvé válásából), az andronovói típus gracilizációjából (finomo­dásából), és a két új forma keveredéséből jött létre 72 . Vizsgálataim alapján úgy látom, ha az andronovói összetevő túlsúlyáról van szó, a fej méretei és az arcszéles­ség lényegesen nagyobbak és a járomcsont is frontálisan lapult. Ez a jellegegyüttes az általam pamiro-turanidnak nevezett formának felel meg és az általam vizsgált magyarok között kb. háromszoros arányban észlelhető, mint a markáns pamirinak nevezett, a keleti mediterránok brachycephalizációjához kötődő forma. A középá­zsiai népeknél fokozatos átmeneti lépcsők mutathatók ki, amire már Schwidetzky rámutatott 73 . E fokozatok az általam használt megnevezések szerint a tadzsikok­nál elsősorban a pamirinak és a pamiro-turanidnak, a déli üzbégeknél a pamiro­turanidnak és a turano-pamírinak, az északi üzbégeknél, a karakalpakoknál és a déli kazakoknál a turano-pamírinak, turanoid-alföldinek és az erősen andronovói jellegű turanidnak felelnek meg. A Selyem-út mentén az erősebben mongoloid jellegű változat túlsúlya után Észak-Kazahsztánban folytatódik az erősen andro­novói és alföldi turanid változatok zónája. (Népenként és vidékenként csak a leggyakoribb jellegegyütteseket említettem. A tadzsikoknál is felismerhetők a túl­nyomóan turanid formák, a kazakoknál pedig a pamiro-turanid átmeneti alakok.) A keleti mediterrán típus transzkáspi változata a türkméneknél gyakori, de úgy, hogy az andronovói és a mongoloid jellegek is kimutathatók náluk 74 , azaz az a két jellegegyüttes, melyekből a turanid típus kialakult. A magyar nép embertani összetétele szempontjából a másik jelentős kialaku­lási bázisnak a Kaukázus vidékét és annak északi előterét tartom, mert a kaukázusi népeket bemutató szakfotók alapján 7s a pamíri, a keleti mediterrán, a turanid, a keleti dinaroid és az előázsiai típus jellegei ismerhetők fel, az utóbbi elsősorban az örményeknél. Az előázsiai típus a honfoglaló magyaroknál is kimutatható volt 76 , 69. GINZBURG, V. V., 1966 70. ISZMAGULOV, O., 1970 71. KllMEKOV, B. kazak történész szóbeli közlése, 1983 72. GINZBURG. V. V.. 1966 73. SCHWIDETZKY, I., 1950 74. OSÁNYIN, L. V., 1957/59 75. ABDUSHELISHVILI, N., 1968, FIELD, H., 1953 76. NEMESKÉRI János—GÁSPÁRDY Géza, 1954, LIPTÁK Pál, 1958

Next

/
Oldalképek
Tartalom