Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Régészet - Wicker Erika: Koporsók a csólyospáli avar kori temetőben
32 WICKER: KOPORSÓK A CSOLYOSPALOSI... összekötnek. A kérdés tehát az, minek a nyomát őrzik ezek a lyukak vagy árkok, s milyen összefüggésbe hozhatók a koporsós temetkezésekkel. A sírok sarkaiban levő lemélyedéseket gyakorta cölöplyukaknak nevezi a szakirodalom, egyben sugallva valamiféle tartószerkezethez való tartozásukat. 23 Ezt első pillantásra tulajdonképpen néprajzi párhuzamok is alátámasztják: „... A Székelyföldön a kiásott sír négy sarkába sasfát ütnek, melyek a sír félmagasságáig érnek. Ezeket hosszában és keresztben a sír alakjának megfelelően fával kötik össze, úgyhogy ezek párkányt alkossanak a sír négy oldalán. A koporsó leeresztése után hosszában gerendákat raknak ezekre, úgyhogy a föld nem juthat az üregbe." 24 Ez esetben viszont a lyukaknak mindig a sír sarkaiban kellene lenniök, holott olykor attól jóval beljebb is lehetnek. Egyik gyermeksírunkban például nem a nagyobb méretű sírgödör sarkaiban, hanem a vázhoz közel, a koponya és a lábcsontok vonalában voltak (I. tábla 1.) /hasonló jelenséggel más avarkori temetőben is találkozhatunk. 25 A sasfás szerkezet ellen szól, hogy ezek a lyukak részben túlnyúlnak a megfogható koporsófenéken, részben azon belül vannak, így semmiképpen nem lehetnek sírsarkokba ásott vagy szúrt cölöpök nyomai. A sírfenék egyéb jelenségei (oldal- és keresztsávok) pedig végképp nem magyarázhatók a sasfás sírkiképzéssel. A sírok kideszkázása, fával való kibélelése ellen szól egyébként az egyes sírokban előforduló 1-2-3 koporsókapocs is, melyek ilyenfajta faalkotmányt amúgy sem tudtak volna összefogni. A sírok átlagos nagysága pedig egyébként is kizárja egy, a koporsón kívüli faépítmény meglétét a sírgödörben. Az eddig „padkásnak" vagyis „fenékpadmalyosnak" tartott sírok sem lehetnek sasfás szerkezetűek, mivel az eltérő színű földsáv mindössze 40-60 cm széles, így a 23. TOCIK, Anton 1968. 7.: „In 13 Gräbern waren Reste von Holzkonstruktionen mit vier Pfosten und in einem Grab mit sechs Pfosten." Ugyanide Id. a 2. jegyzetet. 24. BALASSA Iván 1973. 232. Ugyanerről: CSETE Balázs 1942. 205.: „ ... a cölöpökre deszkákat raknak, hogy a lehulló föld ne zúzza össze a koporsót s ne sértse a halottat. ,Hogy ne nyomja a főd!' — mondják."; FELHŐSNÉ CS. Sarolta 1986. 114.: „A másik módja, amikor levernek a sírba három pár gerendát úgy, hogy a vége a gerendáknak kb. 10 cm-rel magasabbra essen, mint a koporsó magassága. Ezekre keresztben ráerősítenek három gerendát és így fektetik rá a deszkákat. Van olyan változat is, amikor a sírgödör falába egymással szemben három pár lyukat fúrnak és ezekbe pászítják bele a gerendákat." (Utóbbi esetleg analógia lehet ún. füles sírjainkhoz! — W. E.); BALASSA Iván 1989. 31—32. 25. A csólyospálosi 229. gyermeksírhoz egészen hasonló a Kunszállás—Fülöpjakab avar temető 44. sírja, H. TÓTH Elvira 1981. 170. Az ásató azzal magyarázza a lyukak helyzetét, hogy „a kerevet lábai nem annak sarkain, hanem csapolással vagy egyéb módon rögzítve egymáshoz közelebb álltak." Igaz, a kunszállási sírban a gyermek feltételezhető magassága 115-120 cm volt, míg a lyukak távolsága csak 110 cm. Csólyoson is gyakran megfigyeltük, hogy a sírfenék lyukai-árkai a koporsót jelző, váz fölött is megfogható földsáv vonalán belül vannak: a lábak bizonyos koporsótípusoknál valószínűleg nem közvetlenül a sarkokhoz csatlakoztak, hanem azoktól beljebb voltak. A csólyosi 229. gyermeksír esetében — koporsósáv ill. keretek híján — ezt nem tudjuk megállapítani; mindenesetre a sírfenék lyukai a koponyához és a vázcsontokhoz közel feküdtek (mind a gyermek feltételezhető magassága, mind pedig a lyukak közepének egymástól mért távolsága 70 cm), tehát a koporsó kisméretű volt, csak a sírgödröt ásták hosszabbra a szükségesnél.
