Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Művészettörténet - Sümegi György: Muraközy János (1828–1892)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET 559 8. CARL RAHL, EDDIG TÉVESEN: TÁNCSICS MIHÁLY EMLÉKEZET UTÁN (MJ MŰVEI 48.) len és beláthatatlan jövő bizonytalansága közti állapotban, élete egyik mélypontján mutatja be. Az ábrázolt már-már szánalmat keltő esettségét a megbillentett fej még inkább kiemeli. A kép színharmóniáját a sötétebb vörösek és zöldek komplementerjei adják. A kabát zöldjére a kalap színe rímel, a háttér vöröse a barna szakállal együtt melegséget sugároz. Balról erős fény világítja be az arc egyik felét, míg a másik oldal árnyékban marad. Az író megtört kék szeme a merengő kifejezést erősíti. A portré festői kvalitásai és a finom, szinte lélekelemző, eleven megjelenítés, érzelemteli megfogalmazás miatt Muraközy egyik legjobb arcképe, amit még erősen támogat az ábrázolt ismertsége is. A Jókai-portré mindenképpen kiemelkedik a festő arcképei sorából. A ránkmaradt portrék valószínűleg nagyobb része ismerősökről, családtagokról készült, kevesebb a modell utáni tanulmány. Ilyenek, minden kétséget kizáróan stúdiumok a Fésülködő nő és a Fésülködés után című kompozíciók. (Művek jegyz. 9., 8.) Az azonban bizonyosnak látszik, hogy mindegyik Muraközy-arckép — még