Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Művészettörténet - Sümegi György: Muraközy János (1828–1892)
560 SÜMEGI: MURAKOZY JÁNOS (1824—1892) többalakos kompozíciójához készült tanulmányfejek is — élő emberekről, közvetlenül portréülés során (egy-két esetben rejzokról) készült. A Muraközy-képek — így az arcképek is —jelöletlensége nemcsak alkotójuk feltételezhető szerénységével függhet össze, hanem a bujdosó, vándorfestő életmóddal, a gyakori létbizonytalansággal is. Természetesen nem akart „árulkodó" nyomokat maga után hagyni, még képei szignálásával, aláírásával sem. Muraközy a bizonytalan, állandó veszéllyel fenyegető bujdosás után az osztrák fővárosba, Bécsbe megy, ahol természetesen álnevét (Fekete János, Fekete piktor) használja. Beiratkozik Carl Rani (1812—1865) iskolájába és tovább folytatja a tanulást rajzolásban és festésben egyaránt. Hogy mikor és pontosan mennyi időt töltött Muraközy a császárvárosban, igen nehéz egyértelműen megállapítani. Szolláth Katalin gondolatmenete szerint: Carl Rahl, professzortársával, Waldmül/érrel (1793—1865) együtt 1851-ben vonult ki az akadémiáról, ezzel is tiltakozva az ott folyó művészetoktatás merev, érzelem nélküli, szigorúan szabályozott és száraz metódusa ellen. Elvileg az is elképzelhető, hogy még az akadémián, 1850ben Rahl mellett dolgozott festőnk, de sokkal valószínűbbnek látszik, hogy csak 1852-től látogatta Rahl magániskoláját. Lyka szerint 26 rövid időt töltött Rahlnál, más forrás viszont két iskolai évre nyújtja a Rahl melletti tanulóidőt. 27 Anélkül, hogy pontosan meghatározhatnánk, az eddigi kutatások alapján valószínűnek látszik, hogy 1852-ben is Bécsben tartózkodott. Ez idő tájt készülhetett róla az a lovaskép, amelyet ezekben és csak ezekben az években Bécsben festhetett a hagyomány szerint Markó András (1824—1895), Loti Károly (1833—1904) és Than Mór (1828—1899), akik szintén Rahlnál tanultak ekkor. „Stíluskritikai meggondolások alapján az arcképet Than, a lovat Lotz s a tájat Markó festette." 28 A lovas kép fiatalnak, egészséges-életerősnek mutatja Muraközyt ágaskodó lován ülve, csizmásan, világos nadrágban, sujtásos kabátban, mentében, széles karimájú kalapban. (Művek jegyz.: 18.) Muraközy fönnmaradt önarcképei közül a Magyar Nemzeti Galériában lévő mutat legközvetlenebb rokonságot a három festő készítette arcmással. (Művek jegyz.: 36.) Egy időben vagy egymáshoz közeli években készülhettek, amit az azonos formájú bajusz és szakáll is megerősít, míg Muraközy másik két arcmása, pontosabban: önarcmása korábbinak látszik. (Művek jegyz.: 55. és 35.) Ha a lovas kép Bécsben született, akkor az is föltehető, hogy a Magyar Nemzeti Galéria-beli önarckép is ott készülhetett. A Bécsben dolgozó Rahl, tanítványai elé az itáliai nagymestereket (Michelangelo, Raffaelo, Tiziano) állította példaként. Tanítása során — ámbár sohasem 26. LYKA Károly: Magyar művészet 1850—1869. Nemzeti romantika. Bp. 1942. 112. 27. KNKN, 1890. 100. 28. TELEPY Katalin: Muraközy János (1824—1892) Muraközy János Emlékkiállítása. Kecskemét—Bp. 1971. Kiállítási katalógus, 6.
