Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Juhász Antal: Felső-Pusztaszer benépesedése
312 JUHASZ A.: FELSO-PUSZTASZER BENEPESEDESE ... lévő csárdát, valmint bognár- és kovácsműhelyt. A legrégibb osztású földek 20. század eleji telekkönyvi térképének két fennmaradt szelvénye 38 a tanyaépületeket is föltünteti: 23 birtoktest közül 19-en épült tanya, többségében 3—4 épületből álló együttes. A telekkönyvi térkép és a Madarassy László által 1906-ban készített fényképek azt tanúsítják, hogy századunk elején a legtöbb felső-pusztaszeri gazdabirtokon kiépült tanyák voltak, amelyek még a haszonbéres földeken kibontakoztak. 1925-ben a határban három tanyai iskola állott. 39 Az árpádhalmi állami elemi népiskola 191 l-ben, a visszaemlékezések szerint úgy épült meg, hogy a volt csárdát felújították, tanítói lakássá alakították és hozzá toldották a környéken kitermelt darázskő, réti mészkő alapra, vályogból épült tantermet. 40 Korábban — sajnos nem tudjuk, mikortól fogva — a pusztabíró házában folyt a tanítás. A szárny ékhalmi és a mai belterületen álló elemi népiskola építésére a város a legújabb haszonbéres földek osztásakor külön-külön 2 hold 400 négyszögöl földet hasított ki. Spontán szerveződő falumag, 1934 előtt, amikor a községet Pusztaszer néven önálló közigazgatású nagyközséggé nyilvánították, nem keletkezett. Az 1920-as évek második felében Kecskemét a Tömörkény felé eső határrészen, Madari Gergely gazda földjén agrárproletár családok számára 400 négyszögöles házhelyeket parcellázott. így épült ki a ma is meglévő Munkástelep, amelynek lakói nagygazdáknál, úri birtokosoknál keresték betevő falatjukat. Az első években Mákfalunak emlegették, mivel nincstelen lakói sok mákot termeltek. Más, népi elnevezése Brungó. Felső-Pusztaszer népessége 1926-ban 1691, 1930-ban 1857, 1941-ben 2175 fő volt, 41 tehát századunk második negyedében egyenletesen növekedett, ami azzal magyarázható, hogy a 19. századi és század eleji telepesek utódai ittmaradtak, családot alapítottak, tanyát vertek a fölosztott pusztán, mivel életlehetőséget találtak rajta. Közben természetesen az elődöktől haszonbérelt, majd megvásárolt 50, olykor 100 holdas pusztarészek egyre aprózódtak, vagy eladogatták azokat. Századunk első évtizedeiben tucatnyi nagygazda-birtok mellett 20-30 kat. hold körül „csomósodott" az átlagos birtoknagyság. 1934-ben, az önálló községgé válás évében a határban már 496 tanya volt. 1949-ben valamivel nagyobb területen 594 lakóházban 2470 személyt írtak össze: közülük a csöpp faluközpontban 18 lakóházban 61, a Munkástelepen 59 házban 38 BmL, Kecskemét v. levéltára, T 102. Az egyik térképszelvény 1906-ban kelt. 39 BmL, Kecskemét v. levéltára, Felső-Pusztaszer átnézeti térképe, Kecskemét, 1925. április 4. Kerekes Ferenc műszaki főtanácsos. 40 A visszaemlékezésekből arra lehet következtetni, hogy a csárdát teljesen nem bontották el, hanem falai — legalább részben — beépültek az árpádhalmi elemi népiskola épületének abba a részébe, ahol a tanítói lakás volt. írott forrás erről nem maradt fenn. A Csongrád megyei Múzeumok Igazgatósága 1981—82-ben ezt az iskolaépületet telepítette át az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba. 41 Források: Vicsay L. 1929. 231., Magyar Statisztikai Közlemények, Új sor. 83. Bp. 1932. 333.
