Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Juhász Antal: Felső-Pusztaszer benépesedése

NÉPRAJZ 313 233 személy lakott,

42 tehát ténylegesen külterületen élt 2409 fő, a lakosság 97%-a. Sajátos, hogy 1934-től, majd nagyobb lendülettel 1950 és 1960 után nem a Munkástelep, ez a potencális falumag épült a község központjává, hanem új helyet jelöltek ki a belterületnek. A mai faluközpont kialakulásának a vizsgálata azonban túlmutat vállalt föladatunkon. ÖSSZEGEZÉS Felső-Pusztaszer benépesedését alapjában véve Kecskemét birtokpolitikája határozta meg. A város a 19. század közepén pusztaszeri közlegelőjéből meghatározott területű — általában 50 holdas — haszonbérleteket kezdett parcellázni, amelyeken a bérlők tanyákat építettek. A 19. századi földbérleteken terjeszkedő tanyásodást legutóbb Rácz István tekintette át,

43 de az előzmények az általa tárgyaltaknál jóval korábbra visszanyúlnak. A mezővárosi (nagykőrösi, kecskeméti stb.) polgárok 17—18. századi kollektív és egyéni pusztabérleteiben hasonló jelenséget tapsztalhatunk. Ezeket a pusztákat nem csupán, vagy éppen nem állattenyésztésre bérelték. Papp László jellemzőnek vélte, hogy Kecskemét a redempció idején a kun pusztákhoz nem mint jószáglegeltető helyekhez, hanem mint „kenyértermelő földhöz" ragaszkodott.

44 Pusztabérletek tehát a 17—18. században is voltak az Alföldön, és egyes pusztákat szántottak is — csak a külterjes állattartás kétségen felüli jelentősége ezt olykor feledtetni látszik(!). A legelőföldek első haszonbérlői — mivel a bérbeadó város a vidékieket távoltartani igyekezett — kecskeméti lakosok, akik földjeik művelésére és a jószágtartásra többnyire családos béreseket, kertészeket és feleseket alkalmaztak — ahogyan 100—200 évvel azelőtt elődeik a város határában épített tanyáikon. A 19. század vége felé — miután a haszonbérleti idő 12 évre nőtt és a földek bérlete tartósnak mutatkozott — számos gazda már pusztaszeri földjén élt és maga gazdálkodott. A kecskeméti bérlőknek ez a kiköltözése a benépesedés másik fontos tényezője. A benépesedés harmadik meghatározó eleme a szomszédos területek — a szegedi határ, Kistelek, Tömörkény, kis részben Sövényháza — parasztjainak vállalkozó kedve és földéhsége. Ez pedig elválaszthatatlan volt attól, hogy az adott korban a tanyás gazdálkodás — a pusztaszeri homoktalajon legkevesebb 15—20 holdon — jó létalapot nyújtott és szolid gyarapodást is lehetővé tett. A határba irányuló migráció részleteit anyakönyvi kutatással és további családtörténeti adatgyűjtéssel lehet és kívánatos föltárni. 42 KSH 1949. évi népszámlálás 11. Bp. 1951. 43 RÁCZ I. 1980. 137. 44 PAPP L. 1936.