Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Solymos Ede: A bajai halászcéh
NÉPRAJZ 389 Halászmesterré lenni, céhbe állni nem volt könnyű. Bár az artikulusok értelmében három év után a legény kérhetie felvételét, a gyakorlatban nem ment ilyen egyszerűen. Érdemes tüzetesebben megvizsgálni, és összevetni az ismert tolnai adatokkal. 17 A leggyakoribb tehát Baján a 6—9, Tolnán a 4:—10 év. A várakozásban nem csak a tőkehiány játszott szerepet, hanem az is, hogy a céh nem akarta felduzzasztani létszámát. Ez látszik abból a táblázatból, (4. melléklet) melyben évenként adjuk a mesterek teljes létszámát, jelezve azt is, hogy abból mennyi az az évben belépettek száma. Ugyanott közöljük az inasok számának változásait is. 1872 után, az Ipartársulat idején, s főleg századunk elején a céhkönyvet már nagyon rendszertelenül vezették, de a tendencia akkor is érezhető. Érdemes a mesterek és inasok létszámának alakulását tíz éves periódusokban, átlagot számítva, ugyancsak a tolnaiakkal összevetni. Az adatokból azt látjuk, hogy némi hullámzással, de növekszik a létszám a század végéig. 1831—40 között Tolnán tapasztalható visszaesés a mesterek számában, ez Baján kissé később jelentkezik. Ugyanúgy az inaslétszám hirtelen megnövekedésében hasonló fáziseltolódás van. A mesterek száma Baján mindig kb. fele csak a tolnaiakénak. A protokolba csak időnként írták be az új tag származási helyét, akár mester, akár inas volt. Mindössze 42 esetben tüntették fel, hogy idegenből jött. Ezek egy része a közeli helységekből érkezett, de egész távoli vidékekről is vetődtek ide tanulni. A számok azt is mutatják, hogy Bajának nem volt kimondott vonzáskörzete. (Sajnálatos, hogy az ideérkező legényekről semmi adatunk sincs). Tehát a helységek (táguló körben) és az érkezettek száma: Bátaszék: 1, Nagybaracska: 6, Dunaszekcső: 2, Katymár: 1, Csávoly: 1, Csatalja: 1, Nemesnádudvar: 2, Tataháza: 1, Szekszárd: 3, Mohács: 1, Pécs: 1, Kömlőd: 1, Apatin: 1, Simontornya: 1, Cikó: 1, Vajszló: 1, Doroszló: 1, Bazi (Somogy m); 1, Bulcsuszentlászló (Zala m): 1, Soltvadkert: 1, Komárom: 1, Guta: 1, Magyarkanizsa: 1, Buda: 2, Pest: 1, Eperjes: 1, Duhajok (Trencsén m): 1, valamint Plavna Semnitz, Sastsin, Pleisdelsheim v. Wittenberg és egy olvashatatlan helységből 1—1 fő. 1811—23 közt 28-an, 1824—50 közt nyolcan, 1861 után hatan jöttek Bajára. Hogy a környékről ide jöttek tanulni, az természetes, elgondolkodtató viszont, hogy halászatáról híres Apatinból, Komáromból, Gutáról, Bajára adták inasnak a gyereket. Itt rokoni kapcsolatokra is gyanakodhatunk, amit megerősít az az adat, hogy a távoli Pleisdelsheim v. Wittenbergből Gaspar Prügel éppen Jacob Prügel bajai mesterhez szegődik. Felmerülhet az a gondolat is, hogy akik nem vízmenti helységekből érkeznek, azok nem inkább a halkereskedelmet akarják-e megtanulni, mint a halászatot? Hisz a halászok — mint még látni fogjuk — nemcsak halásztak, hanem kereskedtek is, s a későbbi halkereskedők halászfamiliákból kerültek ki. 17 SÓLYMOS, 1979. 146—147.
