Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Solymos Ede: A bajai halászcéh

39 Q SÓLYMOS E.: A BAJAI HALÁSZCÉH A mesterek között sok olyan van, akinek az inaskodásáról nem találunk bejegyzést. Még ha az 1811—20 közti 28 mestert nem is vesszük figyelembe — hisz ők a Protocollum megkezdése előtt letölthettek idejüket, 35 olyannal találkozunk, akik közül tízen az 1850—60 közti években álltak be a céhbe. Ezek közt találunk új neveket- — akik jöhettek valahonnan — de vannak olyanok, éppen a legnagyobb halászdinasztia tagjai, akik váratlanul mint mesterek tűnnek fel (pl. Ay Mátyás 1853, Bokányi Nándor 1891, Rausch István 1862, Reitmann József 1845 és Henrik 1855, vagy Taub József 1860-ban.) Tolnán majdnem negyven vidéki mester tartozott a céhhez, Baján mindössze egyről írnak, a nagybaracskai Veszély Györgyről 1812—1822 között, aki fiát is halásznak nevelte. Tolnán 22 olyan családnevet találtunk, melyet legalább négy mester viselt, Baján ez 11. A létszámhoz viszonyítva jó az arány. Van viszont 34 olyan családnevünk, melyet legalább négy halász viselt, ha nem is volt mind mester. Az itt felsorolt családok utódai közül a szövetkezetben csak néggyel találkoztunk (Gyurosovits, Horváth (?) Kovács, Kukity (Kunsági), de az előforduló összes névből is csak húszat találtunk a szövetkezeti halászok közt meg, ebből is öt (Farkas, Varga, Nagy, Kiss, Kovács) olyan gyakori, hogy egymagában semmit sem bizonyít. 6. VADASZ ENDRE: BAJAI HALPIAC, 1931.