Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára

típusúnak vélt dunaújvárosi és kerekegyházi szórványos edényeket.

79 Kovács Tibor nemrég szerencsésen kiegészítette a Rákospalota-típus inventárját a 18 bögréből álló mogyoródi edénylelettel,

80 valamint egy-egy iváncsai és kunszentmiklósi kosziderisírlelet kancsójával illetve urnájával.

81 A Rákospalota-fá^zs forma-leltára a fentiek ellenére még koránt sem teljes, ezt maga Kovács is hangsúlyozta. Dunaújváros-Kosziderpadlás 1957. évi ásatásának zárt gödreiből pl. több, mint 60 idetartozó ép edény és sok jól értelmezhető, kiegészíthető díszes edénytöredék került elő. Számos idesorolható edényt sikerült Honti Szilviának a telephez tartozó temetőből

82 is kiválasztania. Gazdag Rákospalota-típusú leletanyagot szolgáltatott Baracs—Földvár felső rétege

83 és nyilván Lovasberény—Mihályvár telepe

84 is. Magam is alaposan tisztában vagyok tehát a Rákos79 KOVÁCS T., Historische und chronologische Fragen i. m. 14 — 15. szám. — Egyedül a 17. számon újraközölt pákozd-várhegyi szórványos lelet, egy kétfülü kancsó idesorolása marad problematikus. Karéjos pereme, girlandpont díszítése jellegzetes Szőreg 4. típusú, egy hasonló kétfülű kancsót Tószegen 1973-ban az V/B szintben találtunk, ami korábbi Tószeg Szőreg 5—Füzesabony C. korú III—IV. szintjénél, a koszideri korszakba tartozó I —II szintről nem is beszélve. Gerjen-Váradpusztán, — melynek irányából szerintem a pákozdvári kancsó típusa származik —, Késő-Perjámos együttesben kerültek elő rokon edények (v. ö. WOSINSKY, M., Tolna vármegye története I. Budapest 1896, 412, 105. t. 4-5). Tudott dolog, hogy az ansa lunata, a girland, a benyomott és a körülpontozott benyomott ornamentika a Késő-Perjámos kultúrában minden más hazai kultúránál korábban fellép. Amennyiben tehát a (csaknem teljesen kiegészített peremű és fülű) pákozdvári edényt hiteltérdemlően állították helyre, akkor továbbra is Gerjen-típusúnak tekinthető. V. ö. Mittlere Bronzezeit 131. t. 13. 80 KOVÁCS T., Középső bronzkori edény lelet Mogyoródról — Mittelbronzezeitlicher Gefässfund aus Mogyoród. ArchÉrt 105, 1978, 217-221, 1-3 kép. 81 KOVÁCS T., Funde der Metallkunst der Koszider-Periode aus Siedlungen und Gräberfeldern. — A koszideri fémművesség telepekről és temetőkből származó leletei. Folia Archaeologica 28, 1977, 48—53, 3. kép 6; 4. kép 4. 82 HONTI SZ., A dunaújvárosi temető koszideri sírjai. ELTE diplomamunka (1978). 83 Míg a dunaújvárosi telepanyag restaurált, publikációra kész állapotban van, addig a külső ásatásnak számító (ELTE) baracsi anyag még csak a kicsomagolásig és megmosásig jutott el, de erre is csak 1980-ban került sor. Olyan provinciális szemlélet ez, amely lassan a kutatás kerékkötőjévé válik. 84 F. PETRES É.-BANDI G., Ásatás Lovasberény-Mihályyáron — Excavations'* at Lovasberény-Mihályvár. Arch Ért 96, 1969, 175, 7. kép, sajnos csak kisebb válogatást adnak a hosszabb életű telep leleteiből. palota-típusú díszkerámiával, amelyhez érdemes figyelembe venni még Pákozd—Várhegy díszedényeit

85 és Solymár—Várhegy néhány díszedényét 86 Csakhogy Alpâron néhány általános korjelző ismertetőjegyet leszámítva (ilyenek az ansa lunaták, a díszkancsók és az árkolt-bütyök díszes, kihajló peremű „svéd-sisak" alakú tálak) nem Kákospalota-típusú a Várdomb dís^kerámiája. A Rákospalota-típus illetve fázis a korábbi Vatya-területeken körülbelül ott alakult ki s terjedt el, ahol később a nagy koszideritípusú bronz eszköz- és ékszerkincsek előkerültek: a Dunántúl ÉK-i negyedében s a vele átellenben szomszédos Duna—Tisza-közi zónában. Vagyis Fejér és Pest megyéknek csupán egy-egy egymással határos részén. A Rákospalota-típus tehát önmagában nem képviseli a „Késő-Vatya-kultúrát" (ha egyáltalán azt képviseli), hanem csupán az egyik (É—ÉNy-i) csoportját. A Vatya—

III. fázis idején kialakult K-i és D-i tömbben más irányú továbbfejlődés figyelhető meg, s ez először Alpáron volt jól megfogható. Vezető edényformái a jelentőségüknek megfelelő sorrendben: A. Csépai-típusú ialpastálak. Az 5—6 erőteljesen körülárkolt tövű nagy hegyes bütyökkel díszített, belül üreges alacsony csőtalpon álló, többnyire füles dísztálak első példányát az Alpárral a Tisza bal partján szemközt fekvő CsépaCsipsároldal

87 telepéről mutatták be (16. kép). Alpár-Várdombon a 77,5 rétegben került elő ép példánya (XVIII. t. 5; XLV. t. 1—- la), biztos ismertetői, talptöredékei azonban fellelhetők az I. 1—2, II. 2., és a II. 6. rétegben (XIV. t. 6; XXXIV. t. 15; XXXVI. t. 13.), de valószínűleg több más hegyes bütykös töredék is talpcsöves dísztálból származik (XXVIII. t. 6; XXIX. t. 2—3; és talán V. t. 1—3). Talpasbütykös dísztálaink először Bodrogszerdahely = Streda nad Bodrogom kettős rítusú, Post-Füzesabony korú temetőjéből váltak nagyszámban 85 MAROSI A., A pákozdvári őstelep i. m. 68. kép; 71. kép 4, 6; 73. kép 2-3; 75. kép 2. 86 TOMPA F. Őskor in: Budapest története. I.Bp. 1942, XII. t. 1 — 3; XIV. t. 2., VALKÓ A. A solymári bronzkori raktárlelet i. m. 2. kép 1-3, ENDRŐDI A. i. m. IIIVI. t. UŐ, Studia Comitatensia 9, 1980, 274, 22. kép. 87 HAMPEL J., A bronzkor emlékei Magyarhonban III. Budapest 1896, 21. kép a 83. lapon illetve 22. kép a 103. lapon. = MNM 42, 1889, 113. 73