Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára

halvány nyomai tűntek elő. Ez az újkorinak látszó beásás — mint utólag kiderült — Kada Elek századeleji temetőásatásának valószínűleg az egyik szelvénye volt, pontosabban: szabályos rábontása egy mély avar vagy inkább szarmata sírgödörre. ib réteg. M: 135—170—130—120 cm. A szelvény nagyobb részét a legkésőbbi bronzkori felszín illetve járós^int foglalta el, fekete, piszkos, kemény föld, rajta nagy kövek. A szelvény középső harmadában a DNY-i oldalon az /. bronzkori települési s^int roncsolt agyagpadló maradványa. A D-i sarok közelébeneredetileg valószínűleg a ház (vagy egy másik ház) belsejében, erősen átégett tapasztott felületű ovális tűzhely (45x30 cm-es felülettel) sárga agyagra alapozva (T. 11/1.). A járószintet és a padlókat gödrök törték át. Itt bontakozott ki először tisztán a II/l—2—3. gödrök körvonala. A sírgödör folytatódott. (II. melléklet 1.). A következő rétegtől kezdve egymás alatt bronzkori házpadlók, feltöltések és járószintek váltakoztak. Csak a szelvény teljes feltárása után derült ki, hogy a maradványokat általában nem sikerült jól kibontani. Nem sikerülhetett, mivel a szelvény EK-i falának közepén a 3. gödör „óriási" méretűvé és mélységűvé növekedett és laza kitöltésébe a padlók E-i irányból rendre belecsúsztak (IV. melléklet 4.). A DK-i szelvényfal közepén a 2. bronzkori padlószint alatt is „óriásgödör" helyezkedett el (8. gödör), amelybe a padlók szintén belecsúsztak. A szelvény NY-i sarkát egy 3 m mély bronzkori gödör és az utóbbiba beleásott szögletes késői gödör roncsolta össze. Végül, de nem utolsósorban, a szelvény középső harmadában négy nagyobb kerek bronzkori gödör törte át a padlókat és a felszíneket. Értelmezhető bronzkori építményt, néhány vertfalat és padlószegélyt, tűzhelyet leszámítva, nem lehetett, vagy csak kis részletben lehetett a szelvény területén kibontani. Annak ellenére, hogy mint azt az ÉK-i szelvényfal metszete mutatja (IV. melléklet 4.), az eredeti bronzkori felszín-kiképzés és a házak padlói feltűnően szabályosak, csaknem vízszintesek voltak. A szelvény hosszanti, ÉK-i felében talált leletek egymás utáni sorrendje éppen emiatt különlegesen hiteles és megbízható. j. réteg. M : 160—110—130—130 cm (II. melléklet 2.). Mind az A. mind a B. szektorban hamus felületű korábbi padlóroncsok és sárga szintfeltöltés került elő az 1. bronzkori települési szint alsó feléből. A DK-i szelvényfal ovális tűzhelyet (T. II/2.) vágott ketté. Két padlóroncs közti piszkos fekete felszínen két közepes méretű kő. Az A. szektorban ház-szerkezethez nem köthető ß cölöplyuk. A 2. avar sír 180 cm mélységig nyúlott le, ahol kibontottuk. 4. réteg. M: 180—220—180—160 cm. (II. melléklet 3.). A szelvény csaknem egész felületét a felülről számított 2. bronzkori települési szint maradványai töltötték ki: kormos, hamus agyag lesározások és eredetileg jóminőségű döngölt padló roncsai. Padlószél, házfal nem került elő a szelvényben. A DK-i szelvényfal ezúttal a megelőző ovális tűzhely elődjét vágta át (Т. П/3.), a ház tehát előzménye volt a felette talált házmaradványnak. (IV. mellékleti.). A ház vagy házak tartó elemeire elszórtan jelentkező nagyméretű cölöplyukak utaltak. A szelvény középső harmadát és B. szektorát roncsolta az 1—6. gödör. A II/4. és II/5. gödör ettől a szinttől kezdve volt megfogható. A 4. gödör a szint felszínétől számítva 105 cm, az 5. gödör szintén a szint felszínétől számítva 80 cm mély volt. A 6.gödörben 220 cm mélyen két emberi koponya került elő. 5. réteg. M: 210—250—180—200 cm. (II. melléklet 4.). A szelvény DK-i negyedében, kissé átlósan, ház fala és padlója széle. A 3. bronzkori padlószintben jelentkező háznak vagy helyiségnek keskeny vert fala volt, amely kormos fekete csíkban, talán egy elszenesedett gerendafalban, vagy bejáratban folytatódott. A ház padlója kormos, tapasztott, döngölt agyag volt. A „deszkafalon" kívül, az egykori felszínen, átégett falú, ovális kemence (T. H/4.) roncsai kerültek elő. A házon kívül a szelvény többi részén kormos agyagos külső járószint húzódott. Az A. szektorban 20—30 cm mély cölöplyukak voltak, de épületszerkezettel ezúttal sem lehetett kapcsolatba hozni őket. A ház döngölt agyagfalának külső oldalán került elő a sekély (25 cm mély) 7. gödör, benne nagy kővel. A 6. gödörben paticsdarabok és egy — nyílván az előző koponyák valamelyikéhez tartozó — emberi állkapocs került elő 250 cm mélységben. A késői, lefelé haladva egyre bizonytalanabb körvonalú beásás, — mint fentebb már jeleztem — minden bizonnyal Kada Elek század eleji rábontása volt egy feltűnően mély (szarmata) sírra, a régi ásatási szelvény egy nagyobb méretű őskori gödörbe volt beleásva, márcsak emiatt is bizonytalanul volt kivehető. 38