Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Fazekas I.: Móra Ferenc parasztábrázolása
Frigyes Arany Jánosról tartott előadásai hatottak rá leginkább. 64 Mi tagadás, Móra inkább a félegyházi gimnáziumban vagy később önképzéssel gyarapított ismereteit, bátyja baráti körének kapcsolataival épített irodalmi tájékozottságát vihette magával Szegedre az álláskereséssel Félegyházán töltött közel másfél év után. A „félegyházi örökség" ilyen értelemben aligha problémamentes, aligha egyértelműen pozitív töltésű Móra számára. A Négyesy-szemináriumok költői iskoláját ő nem járhatta végig, mint Babits, Juhász Gypla, Kosztolányi, s évek telnek el, míg saját tehetsége legigazibb határait a Szegedi Napló tárcarovatában felismerheti. A Szegedi Napló főszerkesztőjének bizalmára vall, hogy a fiatal újságíró hamar otthonra talál Szegeden, de egy-két évig elég gyakran küld még írásokat a Félegyházi Hírlapnak is. A Kossuth-kultuszhoz kapcsolódó vezércikkek jól illettek a Félegyházi Hírlap és a Szegedi Napló programjába, s a belőlük felismerhető megkeseredett hangvétel, ironikus valóságlátás mintha az érett, fölkészült író első határozott lépéseit ígérné. A Petőfi-kultusz romantikus szélsőségeivel hadakozva írja: „Mért akarnátok, hogy még most is élne? Hogy mindennap meghaljon halálnak halálával? Hogy mindennap vértanúja legyen eszméinek? Hogy mindennap megostorozzátok, mint országháborítót, vagy sárral dobáljátok, mint futó bolondot? Adjatok inkább hálát Annak, aki tudtunk nélkül is gondot visel ránk, és visszavette őt magához úgy, amint adta: névtelenül és idejében. Ne szavaljatok se elégiákat, se himnuszokat, mert bizony-bizony hiába veszitek az ő nevét — hanem könyvének, a hazaszeretet szentírásának igéit égessétek bele a nép szívébe." A mateiialisztikus gondolattöredékeken — pl.: „Fájt, amikor megtudtam, hogy fejünk fölött csupán a semmi kéklik" — átsüt az utópisztikus tanítások hite: „Mert az 54 MÓRA Ferenc: Arany-emlékek. MÓRA Ferenc: Napok, holdak, elmúlt csillagok. Bp. 1958. Magvető 365. 55 MÓRA Ferenc: Petőfi Sándor. Félegyházi Hírlap 1899. július 30. Újraközlése: MEZŐSI Károly (szerk.): „Engem Félegyháza tett íróvá" с füzetében, 19—20. p. 56 MÓRA Ferenc: Ismeretlen istenek. Magyar Jövendő 1922. I. évf. 21-23. 57 KIRÁLY István: Mikszáth Kálmán. Bp. 1960. Szépirodalmi Könyvkiadó. VARGHA Kálmán : Móricz Zsigmond és az irodalom. Bp. 1962. 58 MÓRA Ferenc: Jókai. Napok, holdak, elmúlt csillagok. Bp. 1958. 402. p. lesz az igazi Petőfi napja, mikor leteszi a kártyát a mágnás, a kaszát a paraszt, abbahagyja mindennapos lesvetéseit az államférfi, és nem szóáradattal, hanem ünnepélyes némasággal hajt térdet az ő emléke előtt." 55 Petőfi iránti tiszteletét később, az ellenforradalom hamis Petőfi-kultusza láttán még hevesebb szenvedéllyel fogalmazta meg, ahol megtehette — Juhász Gyula rövid életű, Magfcr ]övendö című lapjában 56 —, s ezekből könnyű megérteni, hogy Petőfi az utoléihetetlen példakép számára, nem az előd, a költői műfajban követhető „mester". Gyermekkori olvasmányai közül a mesék hatását, a világirodalom elérhető klasszikusainak lebilincselő hatását nem vizsgálta még olyan alapossággal az iiodalomtörténet, mint azt Mikszáth vagy Móricz pályájának értékelésekor megtette. 57 Pedig Móra esszéi elég kézenfekvő lehetőséget kínálnak ahhoz, hogy Móra Jókai-tiszteletét ne tekintsük jelentéktelennek. A kész íiói fegyverzetben megmutatkozó Móra az 1920-as években, Jókai ünneplése ürügyén mondja ki a saját műveire is érvényes esztétikai normák Jókainál megcsodált örvényét : „Nem azon fordul meg a dolog, hogy elhihető-e valami vagy nem, hanem azon, hogy el tudja-e hitetni az író vagy sem. Az elhitetés művészete a legnagyobb művészet. És Jókai Mór fél századon keresztül el tudta hitetni a leghihetetlenebb meséket egy egész világgal." 58 Nemcsak Jókai műveit, de a tengernyi Jókai-irodalmat is végigolvasta, s ezt az alaposságot bizonyára az ifjúkoii Jókai-hatás magyarázhatja. Még a beérkezett — kitűnő novellái közönségsikerével elismert — író is a mesemondót tisztelte Jókaiban. A magyar ifjúsági irodalom egyik művelőjének tiszteletadását is megérezhetjük Móra Jókai-értékelésében: „Dickens is, Victor Hugo is, Balzac is, Dumas is teremtettek embereket, akik otthon vannak a Föld egyik sarkától a másikig, és talán élni fognak mindaddig, még meg nem indulnak a Föld jégsarkai, és el nem temetik a halandókkal együtt a halhatatlanokat is. De a mi Jókaink a teremtményei számára külön világot is teremtett, amelynek külön faunája, flórája, külön égboltja és fizikája van. Itt fekete gyémántok telemnek, itt regényük van a csigáknak, itt láthatatlan csillagok világítanak, itt ismerik a törhetetlen üveget, az elolthatatlan tüzet, és itt még az ég halottja, a Hold is a lakható felét fordítja a Föld felé. Azt mondják, nagyon különös világ ez, és valóban az is, de hát 295
