Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Fazekas I.: Móra Ferenc parasztábrázolása
Jókai hősei számára lyen kell, mert azok ezen a közönséges földön meg nem állhatnak." 69 Mórának a XIX. század értékei felé forduló majdnem „személyes" kapcsolatát a félegyházi diákévek is táplálták. Katona József iránti tiszteletét első versében fogalmazta meg, amelyben észrevette, hogy Katona 60 „öntragédiá"-ját rajzolta Bánk jellemében, tragikus sorsában. Szeged századvégi irodalmi élete, a Szegedi Napló függetlenségi polit káért lelkesedő programja is közelítette Mórát a XIX. század, főként a századforduló hagyományokat kereső írói célkitűzéseihez. A Szegedi Napló 25 éve című írásában méri föl, 61 mit jelentett nemcsak Szeged, hanem a magyar irodalom számára Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Thury Zoltán, Tömörkény István jelenléte. Elfogultsága Pósa Lajos : : ránt vagy Móra István irán ebben a tömör, majdnem tanulmányigényű írásban alig te tenérhető. Pósáról néhány sornyi méltatásában még azt is elárulja, hogy írásai „igen naiv kis történetek", s csak a nálánál idősebb pályatársakra való tekintettel teheti hozzá, hogy ennek ellenére Pósa „kitűnő költő". 62 Különös figyelemmel tekint a Napló aranykorára, amelyet Mikszáth nevével jeleztek, s a viszonylag csekély fizetésért azzal kárpótolták a fiatal újságírókat, hogy jelképesen „Mikszáth íróasztalá"-hoz ültették őket. Egészen bizonyos, hogy nem Szeged ismertette meg először Mórával Mikszáthot, a pályakezdő historikus mégis legszívesebben Szegedhez kapcsolná a Mikszáth-müvek legjavát. Saját helyzetének, otthonkeresésének elfogultsága olvasható ki ezekből a sorokból: „1878-tól 1881 teléig volt Mikszáth a Szegedi Napló munkatársa, s míg itt volt, egy-egy év alatt annyit produkált, mint azóta néha egy-egy évtized alatt sem. . . A műbíráskodásra ezúttal nem váltottunk ugyan iparengedélyt, de annyit legyen szabad mondanunk, hogy Mikszáth humora legszínesebb 59 Uo. : 400. p. 60 Kopolyakút című írásában részletet közöl ebből a versből : ,,Ó, halhatatlan kecskeméti Bánk bán, ítéletet magad mondtál ki rád: Az elbukó nagynak fej görgetése S hamvába holta öntragédiád." 61 MÓRA Ferenc: Szegedi tulipános láda. 5 — 51. p. 82 Uo. : 24. p. 63 Uo.: 21. p. 64 NACSÁDY József: Elődök. Tömörkény Emlékkönyv. Szeged, 1966. 56-65. p. 65 Czibor János jegyzete Tömörkény István Barlanglakások с kötetében. Bp. 1959. Szépirodalmi Könyvkiadó. 498. p. gyümölcseit a Szegedi Naplóban termetté, s a „nagy palóc" ezt a nevet szegedi históriákkal érdemelte ki magának. Azok a bájos, apró rajzok, amik pár évvel később az egész országot meghódították, egynek kivételével (Hová lett Gál Magda?) mind Szegeden íródtak, a Naplóban jelentek meg." 63 Jónéhány példát idézhetnénk arra, hogy Móra pályája kezdetén inkább igazi szegedi író, a közelről is megismerhető példaképek utóda, Tömörkény hűséges pályatársa kívánt lenni, mintsem elforduljon attól a programtól, amit a szegedi tárcanovellában is megvalósított programszerű népiség kínált. 64 Gárdonyi 1890-ben megjelent első kötetét Mikszáth ajánló sorai vezették az első irodalmi sikerek felé. A pályakezdő Móra néhány hónapos újságírói termésével már kiérdemelhette Tömörkény megbecsülését, a szegedi műhely több —• Tömörkénynél kevesebbre hivatott — mesterének szeretetét. A szegedi tárcanovella Tömörkény írásaiban ekkorra már klasszikus értékké nemesedett, s példája akkor is vonzó lehetett a főváros felé nem szívesen tekintgető fiatal Móra számára, ha ezt az értéket vonakodott tudomásul venni a hivatalos irodalomkritika. Mikszáth számára csak az első számottevő siker állomáshelye Szeged, s míg Gárdonyi néhány éves szegedi újságírói robot után, egy alkatához aligha illő párbaj után Aradra távozik, Tömörkény élete végéig szegedi író marad. Nem a „kismesteri" forma tömörítő stílusértékeit tanulta Móra Tömörkénytől, sokkal inkább hatott Mórára a tömörkényi próza tartalma, az író kutatómunkára is képes alkotó szenvedélye. Tömörkény az 1880-as években a természetközelség; varázsának is engedve kíváncsi érdeklődéssel, letagadhatatlan rokonszenvvel kereste föl a Szeged környéki tanyákat, a csendéletek részletező rajzaival örökítette meg a „kintvaló népek"-et. Ez a rokonszenv a századforduló éveire elkötelezettséggé emelkedik, s írásaiban már nemcsak az a fontos, amire az etnográfiai kutatással is foglalkozó muzeológus kíváncsi, az is, amit kivételes írói képességeivel észrevesz, miközben „a Tisza-parton, a külvárosi utcákon magában kóborol, a sztrájktanyákra elmegy, hajósok, kétkeziek közt üldögél félliter bor mellett, vagy az öreg szülékkel bizalmas-kedvesen tanácskozik a meszszi tanyák között." 65 Ez a Czibor János által találóan jellemzett rejtőző, ám felfedező utakra is vállalkozó írói élet termi a legszebb Tömörkény-novellákat, a Ravasz Kabók, a Halbőr Förgeteg János-történetek
