Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Novák L.: A Duna Tisza köze temetőinek néprajza

preparálták, és magukkal vitték vándorlásaik során.

111 Borneo és Üj-Guinea őserdeiben élő természeti népek (a kukukuk, dajak, stb. törzsek) a halottjukat nem temetik el, hanem védett magaslaton elhelyezték, vagy csontvázukat kivájt fatörzsből készült urna-félébe tették, s egy fán gyűjtötték össze, őrizve a halottak szellemét.

112 Más népeknél — mint a szibériai-altaji, középázsiai nomád törzsek — a tetemet sírba helyezték, a sírhantra viszont olyan faragott emlékoszlopot állítottak, amely az emberalak absztrakciója.

113 A magyarság kulturális örökségében is — tekintettel arra, hogy ezen a fejlettségi színvonalon is éltek — ilyen archaikus, korábbi gazdasági-társadalmi életnek megfelelő kultikus elemek őrződhettek meg. A Kárpátmedencében alapvetően megváltoztak a társadalmigazdasági viszonyok, amelyek döntően meghatározták a hagyományvilágot. Amennyiben feltételezhető, hogy a d^sidás-lobogós temetkezési sapkás archaikus örökség, s tovább élt a keresztény hagyományokban, úgy természetes az antropomorfia megnyilvánulása is. A reformáció beköszöntésével, a XVI. század első felében éppen feltételezhető az antropomorfiának jelentkezése a fából készült sír jelek díszítőrendszetében. Az antropomorf fejfa ilyen értelemben egy meghatározott társadalmi-gazdasági fejlődési foknak megfelelő hagyományvilágban újra jelentkező általános emberi kultúrjelenség. Hogy az antropomorf fejfák java része a kunok lakta területeken található meg, felveti annak lehetőségét is, hogy a XIII. században betelepülő kunok hagyományvilágának öröksége. Ez azonban csak feltevés marad, nem bizonyítható. Tulajdonképpen az antropomorfia másik, minden bizonnyal újabb megnyilvánulási módja a fejfák, gombosfák részeinek az emberi testrészek alapján történő elnevezése (a fejfa feje, nyaka, törzse, dereka, lába stb.). A fejfák nagy csoportját alkotják a gazdagon díszített, több díszítőelem-rendszerből álló, oszlopszerű fejfák. Faragott motívumai sorában a csillag, tulipán gombos és gyűrűs díszek találhatóak meg, amelyek között a csillag és tulipán aránya a kiemelkedő. Az ilyen jellegű, szépen faragott fejfák találhatóak meg Erdély egyes vidékein (pl. Kalotaszeg, Erdővidék), de a Duna—Tisza köze északi részének több helységé42. kép. Férfi fejfájási918). Kiskunhalas. Fig. 42. Man's headpost (1918). Kiskunhalas. Рис. 42. фейфа мужчины (1

918 г.). Кишкунхалаш ben is hasonlókra bukkanunk. E típusú fejfák kormeghatározása is problematikus, támpontot egyedül a motívumrendszer nyújt, mivel évszázadokra visszamenően a fa tartóssága miatt tárgyi emlékkel nem rendelkezünk. LÜKŐ Gábor szerint a csillag és a virág régi keletű lélekszimbólumok, a csillag, mint a fényesség, örök élet, a virág a szeretet szimbólumaként került a fejfára.

114 A fejfák virág díszítőeleme kivétel nélkül a tulipán, amely faragott-vésett tormában jelentkezik (38. kép). A fejfák feliratai virágról általában, mint általános emberi életszimbólumról beszélnek. Pl. Dömsödön Bíró Imre fiatal lányok fejfájára ezt a verset véste : 111 BIRKET SMITH, 1969. 277-280. 112 BIERRE Jens, 1962. 87-88.; PIAZZINI Guv, 1961. 131 — 132.; Vö. MALINOWSKI, Bronislav, 1972. 305-321.; HEYERDAHL Thor 1974. 72. kép. 113 KÓS Károly, 1972. 254.; LÜKŐ Gábor, 1942. 61-63.; Vö. HOPPAL Mihály-NÓVÁK László, 1975. 111 LÜKŐ Gábor, 1971. IX. sz. 6. 252