Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Novák L.: A Duna Tisza köze temetőinek néprajza

13. kép. Sírkő (1878). Szigetszentmiklós. Fig. 13. Grave-stone (1878). Szigetszentmiklós. Рис. 13. Надгробье (1878 г.). Сигетсентмиклош monumentális obeliszkek, esetleg táblaszerűen kialakított sírkövek. Hogy alak szempontjából nem változatosak, magyarázható azzal is, hogy típusterv szerint, egy-egy nagyobb városban készítették (a XIX. század végén, XX. század elején működő vállalkozók, kőfaragó műhelyek közül megemlíthető példaként a pesti „Singer Neu és Trsa" „Boros és Khon", „Wallner", „Gerenday A. és fia", „Enterprise d.p. f." stb. cége, vidéken a kecskeméti „Rothfeld Sírkőgyár", a „Muths Sírkőgyár", a nagykőrösi „Kohn" és a „Szépe A." kőfaragó műhelyek). Elterjedésük öszszefüggésben áll a közlekedési viszonyok fejlődésével, hiszen a súlyos kőtömböket vasúton messziről is helyszínre lehetett szállítani. A XIX—

XX. század forduló után vált divattá a síremlékek művészi megterveztetése és kiviteleztetése, amely a nagypolgári ízlés kiteljesedését jelentette.

89 14. kép. Sírkő (XIX. sz. második fe|e). SzigetszentmiklósFig. 14. Greve-stone(2nd half of 19th cent.). Szigetszentmiklós. Рис. 14. Надгробье (вторая половина XIX. века). Сигетсентмиклош Tulajdonképpen а XX. század elejére kialakult, polgáriasodott temetői kultúra hatott erősen a későbbi időszakban megindult falusi temetők sírkő-állító szokására. A paraszti társadalom felsőbb rétege, s később — a szocialista termelési viszonyok között —• az egész falusi társadalom felhagyva a korábbi őt jellemző fejfa-kultúrával, rátért a kommersz sírkő állításra, amelynek szélsőséges példáját a falusi temetőkben felállított műkő és beton síremlékekekben láthatjuk. A sírkövek másik nagy csoportját a paraszti társadalomban korábban is hagyományosan alkalmazott síremlékek alkotják. A Duna—Tisza közének egyik kisebb táján, a Csepel-szigeten találunk ilyen sírkö89 Csak összehasonlításul lásd a „Művészet" 1976. évf. 1. sz. 29—33. 239