Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
Bálint Cs.: A magyarság és az ún. Bielo-Brdoi kultúra
megfigyelés helyességét igazolja, hanem figyelemre méltó a keveredéseknek a ma már mindkét csoportban jelentős száma is. Lovastemetkezéses típusú sírokban vagy temetőkben került elő S-haj karika (Bátorkeszi [Vojnice, Csehszl.], Eperjes, Marcelháza [Marcelová, Csehszl.]), pödrött karika (Szabadkígyós), szőlőfürtdíszes fülbevaló (Kolozsvár [ClujNapoca, Rom.]), torques (Zemplén [Zemplín, Csehszl.]), kauri kagyló (Szeged-Öthalom), pödrött végű karperec (Sóshartyán, Miskolc), rovátkolt végű karperec (Szered [Sered, Csehszl.)], állatfejes karperec (Szeged-Bojárhalom), hurkos-kampós karperec (Balatonaliga), pontkör díszítésű karperec (Galgóc [Hlohovec,Csehszl.]),ovális fejű díszített gyűrű (Kiskunhalas-Zsana), rovátkolt fejű karperec (Tiszajenő) stb. A BBK sírjaiban, ül. temetőiben találtak gömbsorcsüngős fülbevalót (Gáva), levélalakú csüngődíszt (Hetény [Chotín, Csehszl.]), fűrészfogas bajelhárítót (Csongrád-Vendelhalom), férfi ruha kerek pitykéit (Komáromszentpéter [Dolny Peter, Csehszl.]), lábbelivereteket (Csongrád-Vendelhalom) stb. Az általam tüzetesebben vizsgált Dél-Magyarország területén szinte valamennyi nagyobb sírszámú BBK-temetőben keveredik a kétfajta leletcsoport. 88 Mindenképpen helytálló az a megállapítás, hogy a Hampel-A csoport a B-nek szerényebb külsejű változata.* 1 * Leszögezhetjük azt is, hogy a magyar—szláv egybeolvadás fontos bizonyítékaként emlegetett Hódmezővásárhely-kopáncsi temetőhöz hasonló jelenséget (külön csoportban fordultak elő a „lovas" és külön a „soros" típusú sírok) az egész ország területén csak egyetlen ízben, a közelmúltban észleltek a Kisalföldön, 90 így ez az egyazon temetőn belüli területi megoszlás aligha tanúsíthat elmélyülő magyar—szláv kapcsolatokat. 91 Amíg nem rendelkezünk több ismerettel a temetők benépesítési módjáról, az ugyanazon helyre temetkezőket összefűző vérségi, társadalmi kapcsola88 Ismertetésüket a 104. j.-ben említett kéziratos munkámban végeztem el. 89 DIENES. 1970. 120. 90 M. REJHOLCOVÁ: Pohrebisko z 10-12. storocia v Novych Zámkoch. SA 22-2 (1974) 437. 3. kép. 91 Л magyar kutatás és a hozzá csatlakozó, A. Tocik eredményei jóval több adat mérlegeléséből születtek, mintsem azok pusztán „szociológiai konstrukciónak" lennének nevezhetők. A tudományban nincsen olyan terület, melyről fölösleges lenne vitatkozni vö. VINSKI 1970. 62. 9i/a KOVÁCS L. a lektori jelentésében ezt a keveredést úgy is elképzelhetőnek tartotta, hogy a szlávok a szlávokat, magyarok a magyarokat temették volna el. Az egybeolvadás bonyolult kérdését magam nem családok nemzedékeken keresetül való egymás mellett élése formájában, hanem intokról, egyébként is igen kockázatos a hasonló jelenségekből gyökeresen eltérő etnikumokra következtetni. Néprajzi szempontból nehezen képzelhető el. hogy különböző viseletű és származású családok együttesen, de azért eltérő rítusokkal temetkezzenek. Ugyanekkor az alábbiakban kiderül, hogy a BBK fontosabb halottas szokásai igen nagy valószínűséggel a magyarokhoz köthetők. 3.2. Temetkezési szokások. A lovastemetkezéses és a BBK temetők halottas szokásai között nincsen lényeges különbség, egyedül azok gyakoriságában mutatkozik eltérés. Lóáldozat előfordul — csak éppen ritkábban — a BBK temetőiben is, ahol — az előbbivel ellentétben — sűrűbben találkozunk obulussal. Az edény sírba tétele (== a halott ételeitala) hasonló arányú mindkét temető-típusban. Nézzük meg e szokások etnikai vonatkozásait. 3.21. A népvándorlás és honfoglalás kori régészetünkben László Gy. munkássága nyomán ma már szinte közhely-számba megy, hogy a nagyobb lélekszámú temetőkben a nemcsak leleteikkel, hanem olykor területileg is elkülönülő csoportok egymástól különálló de közösen temetkező kis- és nagycsaládi közösségekként értékelhetők. A BBK temetőiben többször találhatók lovas- vagy lószerszámos sírok. Ezeket a temetkezéseket még a kultúra „szláv" vagy „túlnyomórészt szláv" eredetét valló kutatók is a magyar elem emlékének tartják. Csakhogy téves az a megközelítési mód, amely kizárólag a lovas- és lószerszámos sírokban lát magyarokat. Felhíva a figyelmet, hogy ezek rítusa részleteiben is pontosan megegyezik a honfoglalás kori lovastemetkezésekével, egy triviális tény leszögezésével kell a kérdéshez közelednünk. Különösen halottas szokások esetében nem lehet bizonyos — a temető rendszerébe szinte mindig beleilleszkedő — sírokat önkényesen kiragadni, etnikumukat a többitől elszakítani, s idegennek meghatározni, mivel a halottat a hátramaradott családtagok temetik el. A gondolatmenetet végivíve : a szlávok hantolták volna el a köztük élő magyarokat? A régész elsősorban valóban csak a halott egyénnel, az ő mellékleteivel találkozik, de rajta keresztül gondolnia kell a temetést végzőkre is. Ha egy „keveredett" népességet feltételezünk, mi döntötte el annak idején, hogy egyszer az egyik nép, másszor a másik szokásai szerint adták meg a végtisztességet? 91 " Mivel tehát a halotti szertartás részleteiben is azonos a biztosan magyarnak meghatározható sírokéval, így a BBK teme236
