Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Bálint Cs.: A magyarság és az ún. Bielo-Brdoi kultúra

tőiben elhantolt lovas férfiak családját, környezetükben levő sírokat is magyarnak kell tartanunk. Ugyanekkor pusztán a lovas- vagy lószerszámos temetkezés hiányából még elhibázott lenne nem-magyar etnikumra következtetni. Másutt már volt szó arról, hogy a rangjelző tartalom miatt még a,,tiszta" honfoglaló magyar sírok mindegyikében sem fordul elő lóáldozat nyoma.

92 Több gondolat is fölvetődött, hogy a X. sz. második feléből, a XI. sz. elejéről származó temetőkben miért olyan csekély számúak a lovassírok. László Gy. a kereszténység tiltó szavát hangsúlyozta, s felhívta a figyelmet annak lehetőségére, hogy ezidőtől kezdve a hátast az egyháznak ajándékozták volna.

93 Bakay K. nyomtatásban eddig nem közölt nézete szerint a szegényebb családokban a nagy értéket jelentő lovak a közösség tulajdonában voltak, így azokat gazdasági okokból nem áldozták föl.

94 Magam a lovastemetkezést a szabad ember kiváltságának tartva, az előbbiek számának ritkulását a magyar társadalomban a X. sz. eleje óta végbemenő társadalmi folyamattal (a szabadok tömegeinek lesüllyedése, ill. lesüllyesztése) hoztam kapcsolatba.

95 Nem tekinthető kizártnak, hogy változó mértékben e szempontok valamennyije okozója lehet a lovassírok X. sz. vége felé való ritkulásának. 3.22. Obulus. Bizonyításra nem szoruló megállapítás, hogy a sírba tett, nem átlyukasztott pénz a másvilági útra adott, un. Charon-pénz — végső soron ókeresztény eredetű — hiedelmével függ össze. A Kárpát-medence kora középkori obulusairól a közelmúltban készült összefoglalás

96 felment a probléma általános taglalása, több részletkérdés tárgyalása alól. így közvetlenül a legfontosabb s legtöbbet vitatott kérdéssel, az eredettel foglalkozhatunk. Az obulus adását a IX. sz-ban, a magyarok bejövetele előtt Közép-Európában csak Morvaországban ismerték,

97 s a dalmát tengerparton gyakorolták.

98 A feltűnését előidéző hatás semmiképpen sem volt inkább az összeházasodás nyújtotta gyors keveredésben látom megoldhatónak. Azt pedig nyilvánvalóan a helyi viszonyok (a két népelem számaránya, presztízs-viszonyok) döntötték el, hogy egy-egy adott nemzedéknél melyik etnikum kerekedett felül. 92 BÁLINT 1971. 72; 93 LÁSZLÓ Gy. : A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. Arch. Hung. 27 (1943) 54. 94 Szíves szóbeli közlése. 95 BÁLINT 1971. 92. 96 KOLNIKOVÁ 1967. 189-254. 97 V. VAVZINEK: „Charónuv obolos" na Velke Mora

v

e. Numismatické Listy 2 (1970) 25. 33-39. tenzív (az obulus nem lett általános, s csak igen kis számban ismerjük) és hosszantartó (a fenti vidékeken nincsen X. sz-i folytatása). Az eredetére vonatkozóan csak közvetett utalások állnak rendelkezésünkre, ezek azonban irányadók lehetnek. E. Kolniková kimutatta, hogy a Meroving-kor után Ny-Európában eltűnt az obulus.

99 V. Vavéinek meggyőzőnek bizonyította, miként mentette át Bizánc a középkorba az antik Charon-hagyományt.

100 Nézetem szerint pusztán ezek után is hihetően hangzik, hogy az obulus feltűnése a kérdéses helyeken és időben Bizánc tevékenységével állhat közvetett vagy közvetlen összefüggésben. A morváknak a kelet római birodalommal való, jól feldolgozott kapcsolatai alapján erre a gondolatra jutott V. Va veinek,

101 s az általa nem tárgyalt, többi DKeurópai adat is inkább ezt a megoldási lehetőséget sugallja. így pl. tudjuk, hogy a horvát uralkodók világi és egyházi politikájában a nyugati orientáció hódított teret, ugyanakkor a dalmát városok püspökei nem szűntek meg erős kapcsolataikat fenntartani a konstantinápolyi pátriárkával.

102 Indirekt módon az obulus bizánci származása mellett s a frank eredet ellen szól az is, hogy a nyugati befolyás bizonyítására E. Kolniková által felhozott érvek nem meggyőzőek: 1) A szlovák kutatónő nézete alátámasztására említi, hogy I. István megkoronázásával, valamint a Gizellával való házassága révén a római egyház befolyása győzedelmeskedett Magyarországon.

103 Mindezek mellett azonban emlékeznünk kell a bizánci egyháznak hasonlóan közismert X—XI. sz-i kelet-magyarországi tevékenységére, s hogy maga István is több alka98 L. KARAMAN: Iskopina drustva „Bihaca" u Mravincima i starohrvatska groblje. Zagreb 1940. 30, St. GUN J АСА: Revizija iskopina u Biskupiji kod Knina. Ljetopis JAZU 57. Zagreb 1953. 48, В. MARUSlC: Arheoloski radove i rasprave. Zagreb 2 (1962) 463. — Ha ide számítjuk E. Kolniková egy később megjelent cikkét is (E. KOLNIKOVÁ: Prvy nález karolinskej mince na Slovensku. Num. Listy 23. [1968.] 21-24.), melyben egy IX. sz.inak meghatározott pénzt dolgoz fel, ennyi adat után is elhamarkodott Kolniková általánosító állítása, hogy az obulus a szlávoknál a nagymorva korban terjedt volna el (KOLNIKOVÁ 1967. 252.) 99 KOLNIKOVÁ 1967. 258. íoo VAVZINEK i. m. 41. 101 Uo. 102 J. MARQUART: Osteuropäische und ostasiatische Streifzüge. Darmstadt 1961. 250. — Megjegyzendő, hogy a triljei, buzeti obulusos sírokban bizánci eredetű tárgyakat találtak, Id. 98. j. 103 KOLNIKOVÁ 1967. 259. 237