Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)
Mezősi K.: Kiskunfélegyháza településtörténete a XVIII. századi társadalma
szerzeményét az édesatyja több évvel az előtt eladta Fazekas Ferencnek. A fia pert indított a föld visszaszerzéséért. 66 —- Ács Pál „Árva Gyermecske" nevében Kuruc István árváit támadták meg, azt állítván, hogy a kérdéses földecskét Ács Pál édesatyja csak zálogba adta Kuruc Istvánnak. Az alperesek azonban bebizonyították, hogy édesapjuk a földet „örökösen vette légyen. . . ezen Fundustul még redemptioban, úgy katona állétásban fizetett." —- A tanács tehát úgy határozott, hogy azon „Portiocska" továbbra is Kuruc István utódainak békességes birtokában maradjon. 67 — Fazekas Márton Banus Mártont támadta meg perrel egy bizonyos 1/4 részből álló föld miatt. Ezt Fazekas édesatyja Banus Mártonnak „már számos Esztendők előtt örökössen ell adván", — a felperesnek eddig „abban módgya, s tehetsége nem volt, hogy vissza váthatta volna, hanem most tellyes szándéka az, hogy édes Attya által szerzett s ell adott Földecskéhez Banus Mártonynak Pénze vissza adásával hozzá juthasson." — Az ilyen késői megbánás, a föld visszaszerzésére indított eljárás azonban már nem vezetett eredményre. A tanács az eladást érvényesnek ítélte, a földet Banus Márton birtokában hagyta meg. 68 Kétségtelen, hogy az évszázadokig lakatlan pusztaságon község telepítése és felvirágoztatása sok küzdelemmel, fáradozással, megpróbáltatással járt. A gazdálkodás eredményességét az időjárási viszonyok és a jószágállományt időnként vészesen pusztító járvány is erősen befolyásolták. Kiskunfélegyháza tanácsa és bírája a redempció után egy negyed századdal is még siralmas képet festett a lakosság helyzetéről: „az AH földi itteni Gazdálkodás, ha nézettetik, az ollyan ; hogy egy, s két esztendők, nemellykor kevesebb folyta alatt is annyira el hanyatlik, hogy két esztendőkkel előtte szemlélt javakbul az marhákra egy dög ereszkedése végett, mi sem maradna: Sírva, és majd nem koldusi sorsai bizonyéttyák eztet több Lakossaink, kik vagy ollyan történet miatt, vagy pedig el nyomorodott állapottyok végett előtteni sorsokra nézve mostani maid úgy szólván koldusi porban hevernek, és egyebek még eddig sok nyomorusági között meg tartott Földbéli jussotskájoknál semmiek stinsen." A helységre kivetett „Qvantum", katonai teher ellen tiltakoztak ilyen szánalmat keltő hangon. Másuk nincs már, csak a földjük: „pedig Földbéli Jussoktul is meg fosztani azért, mert eők Szegények, nem lehet; mivel Jure Redemptionis az nékick tulajdonok..." 69 Mi sem bizonyítja azonban jobban az új település életképességét, mint az, hogy Félegyháza az Alföld és a Kiskunság egyik legrohamosabban fejlődő helységévé vált. A megtelepülés után egy évtizeddel, 1753-ban már ide helyezték Kiskunhalasról az ekkor 8 kiskun helységet és 34 pusztát számláló Kiskunság kapitánysági székét és bíróságát, további két évtized múlva, 1774-ben pedig Kiskunfélegyháza már városi rangot nyert. A népesség száma gyorsan növekedett, mert a szabadabb társadalmi viszonyok és a földszerzés könnyebb lehetőségei nagy vonzóerőt gyakoroltak. Alig múlt el egy nemzedékkor, és az új város 9000 lakosával már a Kiskunság legnépesebb helysége (1779). Az ipar és kereskedelem fejlődésével a polgári társadalom kialakulása is megindult, kulturális intézményeket hívnak életre. Л város településének idejére, a XVIII. század közepére visszanyúló, az ekkor kialakult birtokviszony és társadalmi helyzet azonban évszázadokra meghatározta a lakosság belső életének és harcainak fő jellegzetességeit, okait. A település történetének és társadalmának ismerete nyújtja így az alapot a további helytörténeti és társadalomtörténeti kérdések vizsgálatához. 70 66 Uo. I. 51. 1., 1766. febr. 22. 67 Uo. I. 52. ]., 1766. márc. 1. 68 Uo. I. 269. 1., 1767. jan. 10. 69 Uo. III. 87. 1., 1771. febr. 14. 70 Jelen tanulmányomat részben kiegészítik, a témakört tovább fejlesztik egyéb kiskunfélegyházi vonatkozású helytörténeti dolgozataim, mint: Kiskunfélegyháza hat ár története (a Kiskunfélegyházi Áll. Tanítóképző 1931-32. évi Értesítője), Az iskolaügy Kiskunfélegyházán a XVIII. században (Uo. 1937—38. évi Értesítő ),Félegyljáz.a várossá alakul (Félcgyházi Krónika, 1 1935), és a Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium történetéről (Emlékkönyv a gimnázium fennállásának 150. évfordulójára, 1960) írt tanulmányaim. 362
