Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

E. H. Tóth: Előzetes beszámoló a kunbábonyi avar fejedelmi leletről

netet képez a bócsai és a tépei példány között. A tépei huzalfonatos díszítése művességében kétségtelenül felülmúlja a bábonyi példányokat — melyekből mindössze két darabot sikerült megszereznünk. (4. kép 3). Bizonyos tudomásunk van azonban egy további darab felbukkanásáról, s a bócsai lelet alapján nagy valószinüséggel feltételezhetjük, hogy számunk a bábonyi sirban is kettőnél több lehetett. így lényeges rangbéli különbséget nem láthatunk a tépei és bábonyi lelet álcsatjai között, már csak azért sem, mert az utóbbi példányok majdnem 1 cm-rel nagyobbak a Tépéről származó álcsatnál. Ez utóbbit illetően László Gyula joggal tételezi fel, hogy hiányzó kőberakása vörös szinű lehetett, azonban az álcsatos öveken a kunbábonyin kivül vöröskőberakást csak egyetlen, az egykori Fleiszig gyűjteményből származó arany függesztőveretben találunk. Egészében tekintve a hazai arany álcsatos leletek készítése bizonyos egyöntetűséget mutat a munka menetét illetően, amint erre már László Gyula is rámutatott, s az övkészleten belül jellemző a rekeszes üvegberakásos, illetve egyetlen nagyobb ékköves díszítésmód váltakozásг a véreteken. Hasonló jelenséggel találkoztunk a Malája—perescsepinai leletben is, bár az álcsatos kőberakásos leletek száma itt nagyobb a rekeszes veretek kis számához képest. Ezenkívül azonban döntő különbség, hogy amennyire meg tudtam állapítani, a közfelfogással ellentétben a hazai aranyleleteket kivétel nélkül tömör öntött golyósor keretezi, szemben a Dél—oroszországi valóban két préselt félgömbből készített golyósoros álcsatokkal. E fejedelmi övet nagyméretű, súlyos, kőberekásokkal aprólékosan díszített aranycsat fogta össze. Karikája erősen kopott, a vörösszínű kőberakás nagyrésze kihullott, pajzsteste meglepően jó állapotban van, felülete és a keretező golyósor alig kopott, stilizált ember vagy állatfej ábrázolása világosan kivehető. A fej alsó részén parányi arany szálak millefioiit rögzítenek. Az avar fejedelmi leletekben ritka az övgarnitúrákhoz tartozó hasonló nagyméretű aranycsat. A Malája—perescsepinai leletből hasonló pecekkiképzésű, golyósorral és kőberakással díszített, geometrikus elrendezésű csat került elő. Leletünk azonban nem csupán bizánci, hanem Észak—Itáliai kapcsolatokat is tükröz. Ugyanebből a körből származhat az alig másfél centiméter átmérőjű öntött aranypityke. Mestere a vörös és kékszinű kőberakásokkal, fehér arany és niellos betétekkel ezen a kis felületen is remekművet alkotott. Hasonló szinű és elrendezésű ékköveket a bizánci uralkodók mozaikábrázolásain látunk feltűnni. Veretünk hátoldalán bekarcolt jelt találunk. Bizonyosan ehhez az övhöz tartozott az aranyból készült ivókürt (5. kép), melynek bordázott szalaggal és gyöngyözött huzallal szegett peremét a találók horpasztották össze. Aranyból készült teljes ivókürtöt hasonló szegessel és gömbös alsó kiképzéssel az avarkorból a Malája—perescsepinai leletből ismerünk és hasonló gömbösvégű ivókürt veret lehetett a Délukrajnai kelegei leletben is. A kunbábonyi példány tölcséres pereme azonban sokkal közelebb áll formáját tekintve a nagyszentmiklósi kincs ivókürtjéhez. Ugyancsak az övhöz tartozhatott a nagyméretű több mint félkiló súlyú aranyedény, melynek vállát zöld üvegkő berakásos rekeszes pánt díszíti, s peremét bordázott szalag szegélyezi. Hasonló formájú edénypárt a kunágotai sírból és a Kiskőrös—Vágóhídi temetőből ismerünk ezüstből, díszítés nélkül. Leletünk valódi rekeszes dísze közel áll a csepeli lelet kardjának függesztőjén, valamint az ozorai lelet gyűrűjén és korongpárján találthoz, s a közép-ukrajnai glodosi lelet préselt, golyósorral keretezett filigrán díszes ékszereihez, s nem azonos az övgarnitúra rekeszutánzataival . Minden valószínűség szerint ide kell sorolnunk a gyöngyözött szalaggal díszített és a bócsai példányhoz közvetlenül kapcsolódó egyenes egyélű kardot. Keresztvasának rekeszes díszítése ugyanis megegyezik a bócsai, s a leletünkben található rekeszes nagyszíjvég és veretek üvegberakásos díszítésmódjával. Függesztőfüle körvonalaiban a kunágotai leletét mintázza, a keceli és bócsaihoz hasonlóan, míg azonban a keceli rombuszalakú granulációs díszeit itt hasonló elrendezésű kőberakás helyettesíti granulált keretben. (4. kép 4). Ismeretes, hogy a korai kardokon belül egy külön csoportot képviselnek a gyöngyözött szalaggal szegélyezett példányok, melyekhez az említetteken kívül a csepeli fejedelmi lelet keresztvas nélküli, valamint a Káma-mentén talált és László Gyula által is hivatkozott gyöngyözött, tömör bronzból öntött példányok között találhatunk. A leletben talált rekeszes granulációs díszítésű koptató nem sorolható egyetlen övhöz sem, csupán egy ugyanezzel a díszítéssel és technikával készült, s a bócsai övéhez hasonló madárfejesfüggesztőnkhöz kapcsolhatjuk. Kivitele alapján arra kell gondolnunk, 163