Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

E. H. Tóth: Előzetes beszámoló a kunbábonyi avar fejedelmi leletről

hogy a különálló tőrkészlet és a hozzátartozó függesztő összetartoztak, nem zárható ki az sem, hogy az arany álcsatos fejedelmi övön viselték. A következő, lemezből, gyöngyözött huzallal és bordázott szalagokkal készült övfelszerelés különválasztását megkönnyítik azok az egyezések, amelyeket a bócsai lelet lemezes övének több darabjával mutat. Ez legfeltűnőbb, a gyöngyözött szalaggal keretezett kisszíjvégeknél, illetve a kalászmintás záródású sima nagyszíjvégek esetében. Ezeken kívül azonban a hiányos, és úgy tűnik pótlásokkal kiegészített övünkhöz több kisszíjvég és csat, s téglalap alakú áttört veretpár tartozhatott. Egyenlőre bizony ta

1 an párhuzamok hiányában az ötvöstechnikailag idesorolható ellentett „P" fülek rendeltetése. Jóval teljesebbnek tekinthetjük az övre függesztett tartozékokat, ilyenek a bordázott szalaggal szegett ivókürt vereté, mely a bócsaihoz mindenben hasonló, hegyesedő vége azonban köralakú lemezzel volt lezárva. Továbbá a lelet egyik fából készült ivócsészéjének lemezből préselt peremveretei és gyöngyözött szalaggal díszített füle. Egy vaskardból a megmaradt pengetöredékeken és aranyozott ezüst hüvelyborításain kívül egyebet nem ismerünk. Bordázott aranyszalag szegélyeikből kiindulva csak ezen az övön tudjuk elképzelni használatát. Ugyancsak bordázott szalagból készült és anyagában, elrendezésében megegyezik a leletünkből előkerült tegez a bócsai példánnyal. Mindössze annyiban tér el tőle, hogy a tegez alsó részét enyhén ivelő széles áttört fogazott aranylemez díszítette. A leimez elhelyezését a csontból készült — egyebek között Móron talált — tegezdíszítő lemezhez hasonlóan tételezzük fel, csakúgy, mint a bócsai leletben is találthoz hasonló cizellált díszítésű pajzsalakú tegezzáró veretet. E veretnek ugyan elsősorben gyakorlati jelentősége van, mégis érdemes megjegyezni Kalmár János gyűjtése alapján, hogy a nyevolinoi példánytól eltekintve, hazánkban az igari és csengeli leletben, valamint későavar indásjellegű környezetben került elő Kecelről, Mártélyról, Mosonszentjánosról, hasonló rendeltetésű és alakú veret. A típus a Dél-oroszországi fejedelmi leletekből nem közölt. A találóktól és a lelőhelyről összesen 24 nyílhegyet, illetve össze nem illő nyilhegytöredéket sikerült összegyűjteni. Nem mernénk feltételezésekbe bocsátkozni, hogy hány nyílhegy lehetett a leletben épp úgy temethették 25 nyíllal, mint tele töltött tegezzel. A már említett fegyvereken kívül több kés tartozhatott e lemezes övhöz, melyeknek egyszerű, díszítetlen aranylemezből készült markolatvégei és pántjai ugyancsak megmaradtak. A díszesebb markolatveretek bordázott és áttört aranyszalagból készültek. Sokkal finomabb művűek az előkerült koptatok, melyek közül kettő a már ismert bordázott szalaggal és szépvonalú, fogazott ornamentikával dísztített. E különválasztás után fennmaradtak még egy finomművű, bár meglehetősen hiányos, gyengébb arany minőségű pótlásokkal utólagosan kiegészített granulációs diszű öv tartozékai. Nagyszíjvége kétoldalas, granulációs díszítésű, felső részén két bemélyedés jelzi, hogy az övre az összefogó kerettel erősítették fel, amely nem került elő. (4. kép 2). Legközelebb áll e lelethez az Oka melletti Arcybasevi lovassír egyik szíjvége, amely szerkezetében és a granuláció elrendezésében teljesen megegyezik. E leleten kívül azonban még számos déloroszországi leletből szerzünk tudomást előkerült granulált aranyveretekről és ékszerekről, melyeket általában a VII. század végére és a VIII. század elejére kelteznek. A Malája—perescsepinai lelet hasonló darabjaitól eltekintve ez a keltezés elfogadott, s vonatkozik a bulgáriai madarai garnitúrákra is. Érdekes módon kapcsolódnak az álcsatok eredetét szemléltető martinovkai kör csat és verettípusai a Chatzkii leletben a tárgyalt granulált veretekkel, melyben a martinovaki ezüst véretekre erősítettek granulációs díszű korongokat. A feltételezhetően a nagy szíj véggel együtt használt kisszíjvégek és miniatűr csatpár (hátoldalukon ezüst alátétek találhatók) készítése és aranyfinomsága lényeges eltérést mutat, s ez aira vall, hogy több garnitúrából válagatták össze az öv vereteit. A madaiai övgarnitúra alapján talán idesorolhatjuk a három darab golyósorral keretezett kőfoglalatot, hátoldalukon hosszú ezüst nittszeg állt ki, amely nem zárja ki, hogy övön viselhették. Alkalmazott díszítésként gyakori kardfüggesztőn, mint a Kiskőrös, kiszombori temetőkben, nem tudjuk mi volt a szerepe a bócsai leletben talált példányoknak. Ékszereken, gyűrűkön finomabb kivitelben és préselt utánzatokon hosszú időn át kedvelt. Feltételezhetjük, hogy ide tartozott egy granulációs diszű, háromszög alakú peremveretekkel díszített fa ivócsésze, amelynek felerősítését ezüst szegekkel, a szilágysomlyói második kincs arany ivócsés^éihez hasonlóan kell elképzelnünk. Ugyancsak ehhez 164