Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

E. H. Tóth: Előzetes beszámoló a kunbábonyi avar fejedelmi leletről

az övhöz tartozhatott egy ivókürt gyöngyözött és bordázott szalaggal díszített peremverete, melyet gondos munkával hajtottak rá a szarura, s ezáltal a bócsai példánynál valamivel szebb kivitelűnek látszik. Alsó vereté nem került elő. Egy kőfoglalatokkal dúsan borított aranyveret alakját tekintve László Gyula szerint — talán ez a legvalószínűbb feltételezés — íj borítása lehetett, a kőfoglalatokon belül erős hosszúszárú ezüst szegecsek egy gyengébb minőségű zöldes aranylemezből készült hátlapot rögzíthettek. Granulált díszítése alapján a lelethez sorolhatjuk egy arasznyi, aranylemezekkel borított késtok gyöngyözött dróttal díszített függesztővereteit és az ezek közé illeszkedő stilizált maszkos ábrázolással díszített hüvely veretét. Legközelebbi párhuzamát az Arcybasevi lovassír aranyboglár párján és pajzsalakú veretein találhatjuk, amelyeken ugyancsak granulált technikával készült maszkos ábrázolást vehetünk ki. E tőrrel szerkezetileg teljesen megegyezik, viszont ismét ridegebb, világosabb szinű és zöldesárnyalatú aranyból készült egy poncolt, indásdíszű hüvelyborítás és a hozzácsatlakozó függesztőveretpár. Indamotivumuk nem azonosítható egyszerűen az öntött indás veretek köralakú, laposlevelű indáival, hanem sokkal közelebb áll a későavarkor öntött, cizellált övgarnitúráinak poncolt mintáihoz (6. kép). Ezen túlmenően a lelet díszítő technikája sem fordul elő leletünk egyetlen más darabján sem, mivel élesen külön kell választanunk technikailag a fogazott veretek kemény alapon végzett, vésett hatású, szálkás poncolását a puha alapon folyamatosan végzett szerszámvezetéstől, amely a tárgyalt véreteknél a lemez finom behúzódását, s a vonalvezetés lendületes ívét eredményezte. Szakdolgozatom keretében az avar és honfoglaláskori ötvös eljárásokkal foglalkozva fel kellett ismernem, hogy az alapvető fémműves munkákat bizonyára minden ötvös ismerte, s ha a motivumoknak nem is, de az alkalmazott ötvös eljárásoknak és anyagoknak mindenkor megvolt a jól lemérhető, formálódó izlés szerinti változása. Ily módon a korai avar préselt veretek egy részét később fellelhetjük tömör öntvényeken, majd az öntvények egyre vékonyabbá, szinte lemezszerűvé, majdnem kéregöntvényekké válnak, s megjelenik rajtuk a cizellált indadisz és a poncolással díszített háttér, majd ismét lemezre kerül e poncolt, szinte domborított indadíszítés, míg végül feltűnik a veretek hátterének aranyozása, amely már a honfoglaláskori fémművesség szinte valamennyi ismérvét magánviseli. Arra a meggyőződésre kellett jutnom, hogy az ötvös eljárások alapján bizonyos időrendi sorrend is megállapítható, ebből következően e tőrveretek indamotivumát semmiképpen sem tudnám az öntött indásveretek hazai feltűnésének időszakára, vagy még kevésbé az azt megelőző időkre keltezni. Az övgarnitúrához nem sorolható fejedelmi mellékletek között elsőként az aranyból készült feltételezhető díszkorbács részeit kell említenünk. Erre utal a leletben levő nagyméretű aranylemezből készült madárfej, melyet minden bizonnyal úgy alakítottak ki, hogy fából szépen kifaragott madárfej alakra ráhajtották a lemezt, alsó széleit ezüst szegekkel erősítették a fára, nem dolgozták el, így valószínűleg az egyetlen széleket a fára erősített bőrfonat, vagy borítás takarta és egyben rögzítette. A csőr alsó és felső részének találkozását, valamint végződését erősen bemélyített vonal jelzi, s a szemeket feltehetőleg az átfúrásokon kívül külön is hangsúlyozták talán fejes szegekkel. A lelet használatát bizonyítja, hogy lemezének gyűrődései mentén erősen megkopott, s a koponya tetején emiatt kis repedés látszik. Első pillantásra a népvándorláskori madárfejábrázolásokat, a regőlyi agyagedényt, s a velencei San Marco császárszobor csoportjának kard markolatait idézi. Párhuzamát az avar fejedelmi leletekből nem ismerjük. Hasonló rendeltetésű tárgyakat azonban a csontból készült, későavar és honfoglaláskori sírok madárfejes korbácsvégei között — mint például a hajdúdorogi bagolyfejet és szabadbattyáni iveit kacsacsőrű madárt — véljük megtalálni. Leletünk a szakértők szerint mind méreteiben, mind arányaiban a pusztai sashoz áll legközelebb, amely a Kárpát-medencétől K-re jól ismert. E többágú korbács szíjjainak végén lehetettnégy gömbalakúra hajtott, bordázott aranylemez, amely ugyancsak a lelethez tartozik. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül továbbá azt a nyelével együtt 20—22 cm hosszú, mintegy 4 cm átmérőjű ketek aranykanalat, melyről a találók legtöbbje említést tett, nyomára jutni azonban nem tudtunk. Előkerülése nem meglepő, hiszen a Malája perescsepinai leletben is szerepel egy arany kanál. Megtaláljuk még egy Ufa melletti, s számos déloroszországi és jónéhány hazai leletben. Lelőhelyünkhöz legközelebb a Hampel által közölt peszéradacsi koraavarkori anyagban ismerünk ezüst szűrőkanalat. 165